Beküldve:

Lucerna Szüret

A növényről
A növény felszínesen hasonlít a lóheére (nagyjából mintha az unokatestvére lenne), különösen fiatalon,
Kicsi lila virágfüzérei vannak, amelyeket spirálos termések követnek, ha beérett.
A lucerna melegebb, mérsékelt éghajlaton honos, de már sok helyen termesztik.
Az idősebb növények nagyon hosszú gyökerekkel rendelkeznek. Akár több, mint 5 méter mélyre nől.
Általában négy-nyolc évet él, de a fajtától és az éghajlattól függően több mint 20 évet is élhet.

Lucerna, mint étel?
A lucernacsíra a dél-indiai konyha ételeinek gyakori összetevője.
Néhány országban az emberek lucernacsírát is fogyasztanak salátákban és szendvicsekben.
Mint minden gyógynövény esetében, az időszakos fogyasztás is előnyös, de nem szabad túlzásba vinni.
A szárított lucernalevél étrend-kiegészítőként többféle formában kapható, például por és tea formájában.
Széles körben használják a kozmetikai iparban, és a bőr öregedésének megelőzéséhez ez is egy alkotóelem.
Európában főleg állatok etetésére használják, itthon az emberek állatokért termesztik és dolgozzák fel, de nem eszik meg. Kivéve páran.
De gyógyító hatása van. 
A lucernának erősítő hatása van. Nagyon gazdag C-vitaminban.
A benne található növényi ösztrogéneknek köszönhetően jótékony hatású.
Javítja az élelmiszer felszívódását, erősíti az immunrendszert, és a csontokat és a fogakat
és még sok mást.

Minden évben szedünk belőle tavasszal, a friss hajtásokból.
Lucernából és árvacsalánból is.
Készítettem egy kis videót az egyik ilyen Lucerna szüreti naporól Nektek?

Van egy másik növény, amelyet árvacsalánnak hívnak.
Ő nem igazi csalán.
A méhek is szeretik, és ….. (dobpergés)
Virágai ehetők, leveleit zöldséges ételekben főzve fogyasztják.
Régebben hajfehérítésre használták
A népi gyógyászatban a növényt húgyúti és emésztési problémákra használják, valamint álmatlanság esetén ajánlott.
Továbbá méherősítő hatása van. (Szerintem minden nőnek van olyan, amikor ez jól jön)
és egész növény használható.

Hasznos rovarok
A mézelő méh szereti a lucernavirágot.
Az összes lucernának betakarítása elpusztíthatja a rovarállományt,
de ez elkerülhető csíkokban történő kaszálással, hogy a növekedés egy része megmaradjon.

Egyébként,
Jó recept mellett a lucerna nagyon finom étel.
Majd valamikor teszek fel receptet is ?

Beküldve:

Egy Őszi nap a természetben

Az ősz a kedvenc évszakom.
Szeretem, ahogy napról napra változik.
Minden változi, a fák pucérra vetkőznek és minden illat naprólnapra változik.

Szeretek sétálni a lehullott levelekben.
Beleugrani, és szétdobálni őket.

Szeretem, amikor látszik a lehelletem a hideg levegőben.
A gertyákat a sötétben. Nézni, ahogy a madarak sorakoznak, majd délre repülnek.

És szeretem a nedves avar szagát.
Ilyenkor a por szaga az eső után is más.
Látni az első deres falevelet a hideg talajon.
Az ősz boldoggá tesz.

Látni, hogy megváltozik a körülöttem lévő világ, és szép lassan elalszik, hogy tavasszal újra életre keljen.

Ilyenkor van itt az ideje, hogy egy meleg csésze teával a madárkákat figyeljem a teraszon és a kertben.
És itt ilyenkor van itt az ideje, hogy felhúzzam a meleg gyapjú zoknit.

Imádom a sok mohát az avar közt.

És a zuzmós ágakat szanaszét a talajon.

Ilyenkor teljes békét érzek és szinte semmi sem létezik.
Sem a rohanás, sem a dolgok, amiket elkéne inzétni.
Nagyon biztonságos érzés.

Szeretem nézegetni a madárkákat, ezért egészen az ősz közepétől a tél végéig teszek ki nekik ennivalót.

Imádom a napot az arcomon.
Minden pillanatát ki akarom élvezni, mielőtt jön a tél és kitudja mikor fog újra sütni a nap.
Napokig, hetekig, akár hónapokig várni rá.

Ilyenkor utoljára mér szedek egy adag gyógynövényt.
Ebből abból, amit még találok.
Cickafarkot, Csalánt, Madársóskát….

Ez volt az ősz utolsó napjainak egyike
amikor még tudok gyűjteni gyógynövéyeket.
Idén talán utoljára.

Kiszárítom őket, így készülök a télre.

Beküldve:

A növények és én ❤

A városban való élet nagy előnye az volt, hogy megtanultam bánni a növényekkel.

Vannak, akik természetesnek veszik a sok zöldet körülöttünk, de hogy megértsd milyen fontos ez nekem, mesélek egy kicsit magamról.

Hihetetlenül fontos számomra, hogy sok zöld vegyen körül.
És nem a színről beszélek, hanem a növényekről.?
Olyan helyen nőttem fel, ahol az ablakból láttam az erdőt.
Itt minden évszak gyönyörű és megnyugtató volt.

Hinyázik, hogy 5 perc sétára az ember már kint van az erdőben, a csendben és nyugalomban?.

Mivel sok időmet töltöttem kint, így az innen-onnan kapott növényeim sajnos megsínylették.
Sokszor elfelejtettem locsolni, vagy épp hogy túllocsoltam őket. Az újabb jöjevényeket inkább elajándékoztam, hogy ne jussanak ugyan arra a sorsra.
Azt hiszem, hogy akkoriban talán azért nem zavart ez, mert édesanyámnak is rengeteg növénye volt az igazi és utánozhatatlan természet pedig 5 percre.

Ahányszor sikerült elhervasztanom egy újabb kapott növényt mindig Tistou – A zöld hüvelykujjak című meséje jutott eszembe és valahol egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem tartottam őket életben.

Az egész növény mizéria egy maggal kezdődött.
Az egyik barátnőm ajánlotta, hogy próbáljam ki az avokádót.
Finom volt és jó nagy magja, amit bedugtam egy egyik virágládába.

Aztán teltek múltak a hónapok és én el is felejtettem az egészet.
Az egyik nap pedig arra figyeltem fel, hogy valami kinőtt. Egy 5-6 cm-es valami.
Két nap múlva már 10 centi volt, rá pár napra pedig már túlnőtt a 15 cm-en.
Azthiszem kíváncsi lettem, hogy mi is lesz ebből.

Egészen kiskorom óta ez volt az első növény, amit magról neveltem.
Gyerekkoromban anyukám és az iskola is megismertetett ezzel, mint mindenki mást, de valahogy most mégis újdonságnak tűnt.
Csak nőtt és nőtt. Ő túl akart élni én pedig segítettem neki.
Ma már egy méteres fa lett belőle és növekedik szépen.

Mostanra egy egész növényarzenál növekszik nálam. Kedvet kaptam a nevelésükhöz, és otthon is jobban érzem magam a sok zöld között.

Szerintem mások is vannak így a növényekkel, hogy „fura” kapcsolatuk van és egyszerűen nem megy a nevelés.
De csak ajánlani tudom. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy napról napra nőnek és egy csomó új dolgot tanultam velük kapcsolatban.