Egy Őszi nap a természetben

Az ősz a kedvenc évszakom.
Szeretem, ahogy napról napra változik.
Minden változi, a fák pucérra vetkőznek és minden illat naprólnapra változik.

Szeretek sétálni a lehullott levelekben.
Beleugrani, és szétdobálni őket.

Szeretem, amikor látszik a lehelletem a hideg levegőben.
A gertyákat a sötétben. Nézni, ahogy a madarak sorakoznak, majd délre repülnek.

És szeretem a nedves avar szagát.
Ilyenkor a por szaga az eső után is más.
Látni az első deres falevelet a hideg talajon.
Az ősz boldoggá tesz.

Látni, hogy megváltozik a körülöttem lévő világ, és szép lassan elalszik, hogy tavasszal újra életre keljen.

Ilyenkor van itt az ideje, hogy egy meleg csésze teával a madárkákat figyeljem a teraszon és a kertben.
És itt ilyenkor van itt az ideje, hogy felhúzzam a meleg gyapjú zoknit.

Imádom a sok mohát az avar közt.

És a zuzmós ágakat szanaszét a talajon.

Ilyenkor teljes békét érzek és szinte semmi sem létezik.
Sem a rohanás, sem a dolgok, amiket elkéne inzétni.
Nagyon biztonságos érzés.

Szeretem nézegetni a madárkákat, ezért egészen az ősz közepétől a tél végéig teszek ki nekik ennivalót.

Imádom a napot az arcomon.
Minden pillanatát ki akarom élvezni, mielőtt jön a tél és kitudja mikor fog újra sütni a nap.
Napokig, hetekig, akár hónapokig várni rá.

Ilyenkor utoljára mér szedek egy adag gyógynövényt.
Ebből abból, amit még találok.
Cickafarkot, Csalánt, Madársóskát….

Ez volt az ősz utolsó napjainak egyike
amikor még tudok gyűjteni gyógynövéyeket.
Idén talán utoljára.

Kiszárítom őket, így készülök a télre.

4 Hangszer, amibe rögtön beleszerettem!

[:hu]Van az az érzés, hogy „le kell ülnöm a zongorához”.
Aztán van amikor akkor jön rám, amikor nem otthon vagyok és persze egy zongora sincs a közelben ❤

Viszont mindig is szerettem volna mást is megtanulni.
Tanulni valami mást, vagy olyat, ami zsebben is elfér.

Hát most megmutatom nektek, hogy melyik hangszerekkel estem teljesen szerelembe!

1. Hangdrum

A hangja valami varázslatos, biztosan nehéz megtanulni, de megéri.
Persze horror áron van, így ezzel sajnos még jó sokáig csak plátói szerelemben leszek.

2 Ocarina

Gyönyörű, már már természetfeletti hangja van. Ha becsukom a szemem esküszöm látom táncolni a szelet.
Olyan mintha egy tündér táncolna, vagy nem is tudom mihe hasonlítani igazán az érzést, de nagyon tetszik.
És a bónusz, hogy elfér a zsebemben.

3 Kalimba

A kalimba szintén „zsebrevágható”.
Beleszerttem a hangjába. Egyszerűen imádni való!

4 Cajon

Szerintem ez egy csodadob ❤
Szinte bármilyen ritmust, és hangzást elő leht belőle csalni!
Egyszerűen imádom, akarom!

 

És hát a nyálcsorgatás:

Egyszerűen imádom!

Megint van mire spórolni jósokáig, aztán lesz mit tanulni!

Mennyi az esélye egy átlag magnak, hogy fa legyen belőle?

Mennyi az esélye egy átlag magnak, hogy fa legyen belőle?

Na lássuk:

Egy pár szó a csírákról:

A magokat úgy érdemes elképzelni, mint egy hibernált állapotú tartályt, ami a megfelelő környezetben életre kel.

Ahhoz, hogy egy magból csíra legyen, sok tápanyagra van szüksége.
A szükséges tápanyagtartalékokat a sziklevelek vagy a mag tartalmazza.

A csírázás kezdetén a magnak vízre van szüksége.
A víz feltétlenül szükséges ahhoz, hgy életre keljen.
Nem egy csepp víz, hanem állandó vízellátás.

A vízigény növényenként változó.
Még néhány növény is minimális vizet vesz fel, például egy avokádónak állandó mennyiségű vízre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán kikeljen, majd túlélje.

Ahogy a csíra növekedni kezd, oxigénfelvétele növekszik.
Később a szén-dioxid felvétele.
Különböző enzimek aktiválódnak, és megindul a mag vagy a sziklevelek lebomlása,
ami csökkenti a tartalék, tápanyagok számát a magban.
A kis magunkból csíra lesz, hamarosan gyökeret ereszt, és ezután megjelenik az első rügy.
Ez növényenként különböző sebességgel történik.

Az első lélegzet

A lombozat megjelenésével megindul a növény fotoszintézise, azaz a szerves anyag termelése. Ez azért fontos, mert ekkorra a mag tartalék tápanyagai kifogyóban vannak, vagy akár teljesen ki is fogytak.

Például, ha a növény ebben az állapotban megsérül, akkor nehezebb lesz a növekedése, vagy egyáltalán nem fog helyreállni, de ez attól függ, hogy milyen növényről beszélünk.

Sok növény nagyon könnyen kihajt, sajnos ez nem minden magra igaz.
A fenyőket sokkal nehezebb csíráztatni, de a retket vagy a brokkolit egyszerűbb.

Még az otthnunkban gyorsan ki tud hajtani egy mag, addig a természetben ez nem olyan egyszerű.
A saját „kertemben” én is védem, táplálom a frissen kikelt növényt.
Már az elején odafigyelek, hogy hova ültessük.
De a természetben a magok bárhová lehullhatnak…

Lehetséges, hogy sok mag nincs olyan helyen, ahol kikelhet, növekedhet vagy élhet.

Erről van egy (csomó) szuper videó is a YouTube-on.
Ez egy tölgy első néhány napja:

Mikor nem történik semmi sem?

Nem akarok tólságosan belemenni, hogy mi minden lehet a mag bukatatója.

Erről részletesebben itt olvashattok az Édenkert cikkében:

https://www.edenkert.hu/kertepites-kerttervezes/kertapolas/magvetes-lepesei-otthon/1967/

Összeségében a mag problémáiról:

Nincs elég víz, így vagy ki sem csírázik, vagy elszárad a csíra.
Hideg van,
Túl meleg van, így csírázás után azonnal fonnyad a növény.
Túl mélyre kerül a mag (Ez nem minden fajta növénynél probléma, de van amelyik így soha sem fog kicsírázni)
Nem kerül be a földbe (Ez szintén adott fajta növényeknek előny, valamelyiknek pedig óriási hátrány.

Bónusz, ha valami, vagy valaki megeszi a magot…

És mi lesz a csírával?

A csírázáshoz víz és hő kell.
Ebből minden növénynek annyi, amennyi neki szükséges ehhez.
De ha már kicsírázott a növény, akkor szülsége van fényre, a fotoszintézishez, tehát a magas aljnövényzet, vagy a nála magasab és sűrűbb növényzet hátráljtatni tudja a növekedésben.
És persze szüksége van megfelelő talajra a táplálék felvételhez.

Aztán persze jöhetnek az állatok és az emberek, akik megeszik, letapossák, levágják, vagy letépkedik.

Persze láttunk már hardcore növényeket, amik a bazilika tetején is gyökeret vernek, vagya ház falán, de nem minden növény ilyen superplant.

Szóval nem egyszerű magnak lenni, sem csírának, annak a fának, amelyik felnő pedig sok tisztelet jár.

Egy fa évente átlegosan hány magot hoz, ebből hány fa lesz.

Erre csak becslések vannak, mert nagyon függ a fajtájától.

De ha megnézzük az alábbi képeket, el tudjuk képzelni,hogy mennyi mag kerül le egy fáról, amiből nem mind lesz fa.

0564.jpeg

Mandula

Akác (édenkert.hu)

Szóval kijelenthetjük, hogy nem egyszerű a növényeknek.

Érdekesség: a mókusok nagyban hozzájárulnak, hogy a tölgyek ki tudnak csírázni, és csemete lesz belőlük.

Minden a hajamról – Fél éve nem mostam meg a hajam samponnal!

Fél éve nem mosom kemikáliával.

Ciki téma következik?

Töredezés, Korpa.. kiirthatatlanul, amióta a városban élek.

Valahol párhuzamot vontam fejben, de sokan csak legyintettek, ha ezt a gyanút megosztottam.

Bennem megmaradt a gyanú, hogy bizony lehet köze sok mindennek ehhez, főleg  városi létnek.

(Ha csak a végeredmény érdekel, tekerj le a „Végre vége!” címig.)

Kudarc és kudarc:

Először persze egyszerű samponcserével próbálkoztam, az igaz, hogy alább hagyott a korpásodás, de nem szűnt meg.

Erősebb samponról váltottam kíméletesebb samponra. Nem jött be.
Természetes pakolással száraz fejbőrre, mert zsírosodni viszont nem annyira zsírosodott. Nem jött be.

Utána néztem. Máhogy szárítottam. De semmi. Csak kudarc.

Aztán jött a baba sampon (nem a márka, hanem a babáknak szánt bármilyen sampon), ha a babáknak jó, nekem is jó lesz, gondoltam.
Egy cseppet úgy tűnt, hogy javult, de még nem volt siker.

Aztán ment a kísérletezés. Mivan, ha hetente egyszer mosom, és mi van ha kétnaponta? Mostam így, mostam úgy, hogy hátha valami változik.

Már majdnem!

Aztán jött a homeopátia, és a gyógynövények.
Tojás és sör… igen tojás és sör. Először azt hittem, hogy büdös lesz a hajam, vagy ilyesmi, de kifejezetten jól működött.

Remekül megoldotta a problémát.

Aztán tavaly nyáron jöttem rá még valamire.

Amikor a tengerhez mentünk nyaralni, egy picit aggódtam. Nem szeretek nagy csomagokkal utazni és több megálló volt a másfélhetes utazás.

Így lemondtam a nagy tubus samponról és csak egy keveset vittem magammal.

Az egész nyaralás alatt nem is használtam, mert állandóan a tengerben voltunk.

És láss csodát. A sós víztől nem korpásodtam be.
Natúr tengervíz mosta, szél és hőség szárította a hajam.
Tisztavolt, szép,dealényeg, hogy eltűnt a korpa! ❤

Végül is megszületett a diagnózis. Hiperérzékeny a fejbőröm mindenre, ami nem teljesen 100%-ban természetes.

Végre vége!

A több év tortúra, több féle samponok végigpróbálgatása után, már csak 100% természetes anyagokat használok.
És a plusz egy dolog, amire még rájöttem:
A csapvizet sem bírja a fejbőröm.

Na és hogy ezt hogy oldom meg?…

Recept ami nekem bevállt:

Ezt követem már fél éve, és azt kell hogy mondjam, hogy nem bántam meg!

1-2 Hetente (mert hogy a samponokról való leszokás után, elég hetetnte mosnom a hajam):
Csapvizet himalájai vagy tengeri sóval kikeverem. Hagyom állni és ezzel mosom és öblítek.

Havonta (nem mindig szükséges havonta, az állapotától függ):
Tojást és sört keverek össze és ezzel pakolást készítek. Sós vízzel mosom és öblítem.
(Azt hittem, hogy büdös lesz tőle a hajam, amikor először próbáltam, de a sós vizes öblítés utána nem marad szag, a hajam pedig fényes tőle.)

Alkalomszerűen:
A „nincs időm se kedvem hajatmosni” napokon pedig egy pici hintőport maszírozok a tövekbe. Szőrkefével fésülöm ki, így gyönyörű és puha a hajam tőle.

Mivel szőke vagyok így nem lesz „lisztes” a fejem a hintőportól, csak egy fél árnyalattal szőkébbnek tűnik. Nem porzik, nem hagy nyomot és nem korpásodom.

Lehet kapni már színtelen szárazsampont is (barnahajúaknak hintőpor helyett), de nem akartam próbálkozni vele, mert a legtöbb nem természetes anyagot nem bírja a fejbőröm.

Heti egyszer, kétszer:
Töredezett hajvégre Cickafark krém (Adamo) és sima babaolaj vagy olivaolaj (Csak a haj végére kb 3-4 cmen)

A fél év alatt erősebbnek, fényesebbnek ézem a hajam.
Vagy gyorsabban nől, vagy nem töredezik annyit, mert brutál hosszúra nőtt az elmúlt fél évben.

Ezt onnan tudom, hogy 2016 eleje óta szerettem volna visszanöveszteni hosszúra a hajam.
Akkor épp vállig ért.
2016 óta kb. 15-17cm-t nőtt. Ebből sok letöredezett, vagy vágni kellett miatta.
2019-ben (2019 január óta követem a fent leírtakat) pedig 10-12cm-t nőtt, és nem kellett vágni.

Akárkinek mondom, hogy fél éve nem mosom a hajam samponnal, nem hiszi el. Rácsodálkoznak, vagy méregetnek .

Hagy osszak meg még pár érdekességet, háha te is ezzel küzdesz.

Vidéki eső vs. Fővárosi eső

Miután helyrejött a fejem érdekes dolgokat figyeltem meg.

Amikor vidéken áztam meg, nem korpásodtam, szépen megszárat a halyam és semmi sem történt vele.

Ahányszor a fővárosban ázok meg egy zápor alatt, (és itt nem arra kell gondolni, hogy csuorm vizes leszek, csak egy picit esőt kap a hajam) száradás után beindul a korpásodás.

Csapvíz vs. Ásványvíz  vs. Sós víz
A csapvíz, mint már feljebb írtam, szintém kikezdi a fejbőröm.
Az árványvíztől nincs korpa, de ezt nem annyira preferálom, a sok müanyag palack miat.
A sós vízben (tengervíz, vagy otthon kikevert) találtam meg a tökéletes megoldást. Minimális hulladék és tökéletes tőle a hajam.

 

Több évnyi szenvedés és próbálkozás után végre sikerült rájönni, hogy mi jó a hajamnak és a szervezetemnek.

Hihetelenül jó érzes! ❤ Pláne, hogy nem hullik a hó a hajamból… 😊

Hátrány:

Macerásabb így, mintha csak zuhany mellett gyorsan megmosnám, mert rá kell készülni.
Előre ki kel keverni.
Plusz egy nagy müanyag bödönt (se vödörnek nem nevezném, se kelesztőtálnak) használok a kikeveréshez, és a tojásos téma tunám azt még ki is kell mosni.

Előny:

Korpásodás megszűnt, kamillás hintőporral nagyon jó illatú a haj.
Nem kell olyan gyakran mosni.
Azt hiszem gyorsabban nől a hajam, vagy csak kevesebbet töredezik.
Nem jár annyi hulladékkal, mint a samponos dobozok.
Erősebb és fényesebb a hajam.
És még sorolhatnám…

Remélem tudtam neked is segíteni, ha te is ezzel küzdesz!
Ha tetszett a féléves teszt, vagy még akad kérdésed, küld el nekem!

Nekem nem ezt mondták kiskoromban…..

Nem szoktam ilyen szélsőséget tartalmat megosztani, de ez a videó nagyon sziven ütött.

Először nem mertem végig nézni, de belevágtam.
Bőgve, zokogva, dühösen és kiábrándultan, de végignéztem.

Egy jó ideje próbálok változtatni az életmódomon, hogy minden olyan terméket, ételt, szólakozást… vagyis mindent kizárjak az életemből, ami ezt segíti elő. Igyekszem tájékoztatni, kedvességgel és türelemmel az ismerőseimet is. De most, ahogy végignéztem a videót, ismét elfogott a keserűség.

Mérhetetlen dühöt érzek. Újra és újra ugyan azért, ahányszor előkerül a téma, hogy „miért nem akarok húst enni?”.

Mert nekem ezt kiskoromban senki sem mondta.
Soha senki sem mondta, hogy a boci nem mosolyogva adja a tejet, mint a reklámban. És nem is úgy, ahogy mi falun szokva voltunk hozzá.
Hogy a tehén csak akkor ad tejet, ha borja van, és csak annyit vesznek eltőle, hogy szép egészséges borja legyen, és sokáig tartják a tejéért.

Dühös vagyok, és mérhetetlenül kiábrándult és szomorú, hogy csak pár évvel ezelőtt hívták fel rá a figyelmem.

Mert egy álomvilágban élünk, színes reklámokban hazudnak nekünk és elhisszük.
Elhittem.
Elhittem azt is, hogy az angóra fonal jó. Finom, puha.
És elhitettem magammal, hogy nincs semmi baj, mert biztosan mindenki szereti az állatokat.

Nálunk ismerősöknek van otthon angóra nyuszi. Szeretik, gondozzák, és a gondos fésülgetés után, (amit a nyuszi nagyon szeret) nekünk szokták adni a kifésült szőrt. Ezt pedig táborozó gyerekekkel szoktuk megfonni kézzel, fonalnak.

És dühös vagyok, mert évekig elhittem, hogy biztosan az iparban is így működik.
Vagyis inkább nem gondoltam bele, hogy hogyan működik, mert nem ígynőttem fel, és sokáig senki sem mondta el.

És dühös vagyok magamra, és mindenkire, dühös vagyok a gazdaságra és a pénzéhes emberekre.
Azt hiszem, csak azokra nem tudok dühös lenni, akik még nem tudják, akikhez még nem jutott el.
Mert ők sem így tanulták, sohasem látták és sohasem gondolták volna ezt.
Mindazt, ami most történik.

Amikor én gyerek voltam nekem ezt senki sem mondta.
És most nem tudom, hogy ha lesz gyerekem, hogyan fogom elmondani, vagy nem elmondani, hogy miért nem iszunk tejet a boltból, vagy miért nem veszünk sonkát.

Látom a híreket, hogy valami megmozdult, hogy egyre többen próbálnak minél kevesebb szenvedést okozni a bolygónak és az állatoknak.
És mozdul.
Lassan, de mozdul.
Azt hiszem jelenleg ti/ők tarjátok bennem a lelket!

!!!!!!!!!!!!!!!!
Kérlek a videót csak akkor nézd meg, ha úgy érzed, hogy felkészültél rá.
Ne nézd meg, ha szeretnéd a mindennapjaidat ugyan úgy élni, gondtalanul és lelkiismeret furdalás nélkül.
Ne nézd meg, ha nem akarsz kiábrándulni abból, amiben eddig éltél.
És legfőképp akkor ne nézdmeg, ha nem bírod a vér látványát és a halált.
!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megnézni ajánlott minden olyan embernek, aki eddig nem értette, hogy miért igyekszem ennek a támogatása nélkül élni a mindennapjaimat.
Azoknak, akiket érdekel, hogy mit esznek és az honnan kerül elő.
Vagy annak, aki eddig nem tudott mivel érvelni mások számára, mert csak hallott róla, vagy olvasott róla, de még nem látta.

És mégegyszer:
Csak saját feleősségre nézd meg a videót!

Ugyan így átszövi a mindennapjaimat, hogy gyerekkoromban nem mondták, hogy a globális felmelegedés a mindennapjaink része lesz felnőttkorunkban. Mert ők sem tudták, de nem erről meséltek.
És hihetetlen félelemmel és keserűséggel tölt el, hogy nem tudom mit hoz a jövő, és nem tudom, hogy lesz e egyáltalán élhető jövő.

Simonka – a mi apró szeretetgombócunk

Meogsztok veletek egy apró történetet egy apró lényről.

Három éve találtunk egy egeret a Lövölde térnél.
Apró kis fehér pompomnak nézett ki.
Csak ott ült, nem szald el.
Szegénykém azt sem udta, hogy hol van.
Az utcai egerek már egészen kis korukban megtanulják, hogyan kell elbújni és észrevétlennek lenni,
de ő csak ült ott hófehéren, megszeppenve.
Gondoltam, valaki biztosan vitte haza kígyó kajának vagy ilyesmi.

Amikor felvettem, zokszó nélkül felült a tenyeremre,
körbeszimatolt, kinyújtózott, majd leült a tenyeremre.
Látszólag teljesen megnyugodott és már nem egy kis gubóként húzta össze magát.
Ott ült a tenyeremben és elkezdte tisztogatni a pofikáját.

Azonnal szereztünk neki egy papírdobozt, amiben kényelmesen haza tudjuk vinni.
Az etét még egy nagy befőttesüvegben töltötte, amit berendeztünk neki,
de már mentek a telefonok, hogy kinek van régi ketrece.
Hát másnapra az egyik barátnőmtől akkor egérpalotát szerztünk neki, mint a Bukingham palota.
Emelettel, futókerékkel, szaladgáló-mászókával.
Ahogy beletettük, rögtön körbeszaladt, megnézett mindent.
Ismerős volt neki a közeg.

Este megmutattam a cicámnak, Mumusnak.
Azt kell tudni róla, hogy egy nagy tudós macska, de nem éppen egy igazi macska.
Mindent megfigyel, megtanul, de nem hajlandó játszani.
Általában én jobban szeretnék játszani vele, mint ő vele.
Se labda, se toll, se madzag nem köti le hosszan.
Hát megmutatam neki.
Ő pedig csak ült a ketrec mellett, megszagolgatta, majd lefeküdt a ketrec mellé.
Nem igazán tekintette ételnek, így meg is nyugodtam.

Hát innentől velünk élt egy egérke.
Simonkának hívtuk. (Szimon, nem Szájmon 😀 )
Teltek a napok, hónapok és szépen nőtt, jól érezte magát, és megtanulta a nevét, meg egy két szót.
Ha ondtuk neki, hogy fussál Simonka, fussál, beszaladt a kerékbe, futott egy kicsit, majd kijöt kérni a jutifalatot.
Mumussal is jól kijöttek. A cica felült néha a ketrec mellé, az egérke odaszaladt, összeszimatoltak.
Mumus néha a farkát is odalógatta a ketrecmellé, Simonka ilyenkor elkezte tisztogatni, majdhogy nem fésülgetni.

Hát két éve ilyenkor búcsúztunk el tőle.
Egy évet élt, pedig még élhetett volna.
Meglepő, de még mindig hiányzik, amikor eszembe jut.
Pedig mondhatnátok, hogy csak egy egér volt.

Két éve ilyenkor az egyik reggel nem akart elkelni.
Nem jött kérni a szokásos jutifalit, nem jött elő a nevére.
Nyúzottnak nézett ki.
Meg is beszéltük, hogy ha nem lesz jobban mire hazamegyünk, akkor keresünk neki valami dokit, aki egérkével is hajlandó foglalkozni.
Ahogy hazaértem az volt az első, hogy megnézzem, hogy van.
A futókerékben feküdt. Ahogy meghallotta a hangom felemelte a fejét, de ezen kívül nem mozdult.
Elővettem egy puha rongyot és kivettem őt. Szépen, lassan, óvatosan.
Csipás volt, hagyta hogy óvatosan kitisztítsam neki.
Megszagolta a kezem, azátn begömbölyödött a tenyeremben lévő puha rongyba.
Nem kérte a vizet, nem kérte az ennivalót.
Ott pihegett a kezemben.
Még próbáltam, hátha kér enni,inni.
Simogattam a buksiját.
De csak ült a kezemben, a kezemhez dugta a kis orrát.

Már elhatároztuk, hogy visszük a dokihoz, próba szerencse.
Nagyjából tíz oerce lehetett a kezemben, amikor ugrott egyet.
Inkább olyan volt, mintha megrázkódna.
Megsimogattam, de látszott, hogy valami baj van.
Leterítettem a kezemből óvatosan a ronggyal együtt.
Összegörnyedt, rángatózott.
Láttam, hogy fáj neki. Tehetetlennek éreztem magam.
Láttam, ahogy már nem lélegzik és a pici szíve is abbahagyta a dobogást.
Nem volt 5 másodperc az egész, fel sem tudtam fogni.
Kitört belőlem a zokogás és csak ültem felette.
Megvárt engem. Nagyon szerettem,azt hiszem ő is szeretett minket.
Kicsi édesem. Annyira sajnálom.

Most ahogy írom, most is potyog a könnyem.
Hihetetlen, hogy egy ilyen apró kis lényt mennyire meg tud szeretni az ember.
Hogy mennyire a hétköznapjai részévé válik, hogy reggel, este foglalkozol vele.
Eddig még sohasem láttam kihunyni az életet egy olyan lényben, akit szeretek.

Becsuktam a kicsi szemét.
Amikor már abba tudtam hagyni a zokogást és valami szelídebb könnypotyogtatássá szelídült,
megnéztük a hasát. Valami baja volt neki belül. Valami kiszakadt, kidurrant, vagy megnőtt.
Egészen addig a napig életvidám volt és nem látszottrajta semmi.
Kék rongyocskába tettük, mintha csak aludna.

És csak az járt a fejemben, hogy legalább ott voltam vele.
Nem volt egyedül.
Még aznap este eltemettük.
Kis szivecskés papírdobozt kapott.
Emlékszem, hogy a kis dobozba úgy helyeztem be, mintha még élne.
Nagyon lassan és óvatosan.
Beültünk az autóba.
Végig úgy fogtam a dobozkát, mintha valami nagyon törékeny lenne.
Azt hiszem még akkor sem igazán akarta felfogni az agyam, hogy mi történt.

Hát eltemettük.
Picit mégácsorogtunk ott.
Sírtam, álltunk, aztán csendben haza mentünk.
Minden évben legalább egyszer elmegyünk arra, és kötünk egy laza masnit a fára, ott ahova temettük.

Furcsa. Mert fájt. Pedig egy évet volt csak velünk.
És milyen kis pici volt. Azt hiszem szeretett engem.
Talált egérke volt. Dobozban jött és dobozban hagyott el minket.
Jó dolga volt. Finomatak kapott és saját birodalma volt.
Boldog egérke volt.
Még mindig emlékszem, ahogy előszaladt, amikor meghallotta nevét.
Emlékszem, ahogy megszagolgatta az ujjam, majd feltámaszkodott a rácsra,
mert ő valami kaját várt az ujjam helyett.
Emlékszem, ahogy futot amikor mondtuk, hogy fussál Simonka.
És szaladt a kis kerekében, feltartott farkincával produkálta magát.
Szerette a hajam. Megpiszkálni, megszagolni, megfésülni.
És szerette a finom falatokat.

Az érdekes az, hogy mennyire megszerettem. Nem gondoltam volna ez előtt.
A gyász fázisok ugyan úgy végigmentek rajtam, mint amikor rokon halt meg.
Azt hiszem nem hiába mondják, hogy a szeretet a legerősebb a világon.

Azt hiszem azért fájt, mert azt hittem még van kétéve velünk, hogy öreg egérkeként kell majd csak búcsúzni tőle.

Remélem tényleg nagyon boldog élete volt.

Mit hova dobj – Szelektív hulladékgyűjtés okosan

Bevallom őszintén, hogy amég nem jártam utána, addig nem is gondoltam volna, hogy ennyi minden végezheti a szelektív szemetesben.?
Valahogy meg volt a másoktól tanult minta, hogy a papír, meg a müanyagos palack…. Aztán a többi megszokásból ment a szemétbe…?

Mi már jó ideje az alábbi táblázat alapján szelektálunk, de sokszor hallom, hogy mások is annyira bizonytalanok ebben, mint amilyen én voltam pár éve.

Ezért megosztom veletek. ?
Én egy példányban ki is nyomtattam és a kukák fölé van ragasztva otthon, hogy a vendégek és a családtagok is lássák, hogy mi hova kerülhet 😉

Ami viszont fontos még!
* Minden kaja maradékos dolgot érdemes átöblateni, vagy letörölni.
* A müanyag palackok és kartondobozos italok kupakját ne csavard vissza. ezzel könnyíted a feldolgozó üzem munkáját.

 

Ha tudnád még folytatni a listát más fontos dologgal, akkor írdmeg nekem! ?

ECOSIA – A környezet barát kereső


Ültess igazi fákat pár kattintással!

Sajnos csak nem rég jött velem szembe az Ecosia, ami egy keresőoldal.
Hihetetlenül becsülendő feladatot vállaltak magukra.
Mégpedig azt, hogy a profitjunak legalább 80 százalékát fák ültetésére fordítják, méghozzá ott, ahol a legnagyobb a baj: Afrikában, Burkina Faso-ban.

Nem minden nap tud az ember eljárni szemetet szedni, vagy teljesen hulladékmentesen élni. Törekedni lehet rá, de valjuk be, hogy nem egyszerű, ha a munkahely, vagy más okok ezt nehezítik.
Viszont nagyszerű, hogy már olyan eszközök is elérhetőek a mindenapokban, amivel egy átlagos napomon is tudok segíteni egy kicsit.
Az ECOSIA ezért jött létre.
Már internetezéssel is tehetünk a Föld zöldebb jövőéért ?
Minden egyes kereséssel hozzásegítjük őket, hogy zöldebbé tegyék a bolygónkat. ? 

Aminek igazán örülök, hogy már több, mint 7 millió felhasználójuk van és több, mint 58 millió elültetett fát köszönhetünk nekik!  (2019-as adatok szerint)

Az Ecosia-t könnyű használni, ugyan olyan mint a Google.
Az irodai munkában használva is hozzá tudok járulni egy kicsit a szebb jövőhöz.

Azoknak akik naphosszat a gépük előtt ülnek, lehetőséget nyújt, hogy hétköznapi szokásaik megváltoztatása nélkül vegyék ki a részüket a környezetvédelemben.

Hogy isműködik ez?
Ugyan úgy, mint a Google, vagy más keresőoldal, a hiredetésekből és reklámokból szerzi a bevételét.
Az internetes kereséseink – a közéjük tűzött reklámokon, valamint a találati helyek rangsorolásán keresztül – mindenképpen pénzt termelnek a keresőcégnek.

Utána néztem tüzetesen, és az Ecosiával biztosak lehetünk benne, hogy a keresésekből befolyt pénzösszeg 80 százaléka jó célra fordul.
„Föld harcosokként” a Microsoft és a Google elől vesszünk így el egy kis pénzt, ami az Ecosián keresztül a Földhöz jut vissza, akinek manapság óriási szüksége van a támogatásunkra.

Az Ecosia teljes pénzügyi nyilvánosságot vállal, a faültetési adományokról szóló nyilatkozatokat bárki letöltheti az Ecosia Dropbox-fiókjából.

Az Ecosiát, gyorsan és könnyen hozzá lehet adni a keresőhöz, rögtön a kezdőoldaukon. Ezt pár kattintással én már meg is tettem.

2009-es indulása óta összesen 57 764 698  fát ültettek (2019.05.15.-ös adat) az Ecosia adományaiból, ami melengeti a szívemet.
Egészen addig, amíg bele nem gondolok újra, hogy ezt a nagy számot beleszámolva is, a Föld fái rohamos mértékben tűnnek el az emberi beavatkozás miatt.

Percenként 48 nagy focipálya méretű erdőterületet vágnak tarra, ami évente több, mint 150 000 négyzetkilométert jelent és megsem tudom mondani hány fát. Ez évente egy picit kisebb területet jelent, mint Magyarország.

Csak buzdítani tudnálak téged!
Tégy a környezetért, próbálj fenntartható lenni, akkor is, ha soha sem éred el teljesen a Zero waste-t.
Építsd be a mindennapjaidba az Újrahasznosítást,  hogy ne kelljen az unokáinknak hazudnunk, hogy „Mi mindent megtettünk…”

Menstruációs kehely – Az meg mi a fene?

Pár éve már találkoztam a menstruációs kehellyel.

Akkor azt gondoltam hogy
„Mi van? Ezeknek elmentek otthonról! Mi ez a hülyeség?” 

Aztán ahogy egyre többször jött szembe, a „Zero Waste”, úgy jöttek szembe a mosható betétek és társai.

Motoszkált a gondolat, hogy mi van ha ez mégis valami „korszakalkotó megoldás”?

Ahogy egyre jobban kezdtem odafigyelni magamra,
az egészségemre és a környezetre is, találtam egy youtube csatornát.

Ez itt nem reklám, csak ajánló! ?

Ez a Hormonmentes Jankától. Olyan dolgokról beszél, amiről minden nőnek tudnia kéne. Olyan „tabukat” feszeget, amiknek nem szabadna tabunak lennie, így rögtön megszerettem!

Általában a női ismerőseimmel való beszélgetések kapcsán rá szoktam döbbenni,
hogy így is többet tudok az átlagnál az ilyen kényes témákról,
de Janka tudott újat és hasznosat tanítani nekem.

Aztán megnéztem Janka (akkor épp új) videóját a erről a kehelyről.

Nem akarom leírni a működését, sem tukmálni,
hogy márpedig ez jó és mindenkinek ez kell.

Nézzétek meg a videót ha érdekel.  Janka nagyszerűen elmondja a lényeget!

Én csak arról számolnék be, hogy nekem milyen
tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban.

Szóval a sok gondolkodás és nézelődés után eldöntöttem,
hogy 
lehet hogy kipróbálom. ?

Janka videója viszont megerősített abban, hogy ne csak „lehet, hogy kiróbálom” legyen ebből.

Számoltam egyet:
Egy hónap egy csomag betét. Durván. Plussz, minusz.
Az kb 600 Ft. Egy évre az már 7 – 8 ezer Ft.
Szóval egy éves betétadag árából lehet venni egy ilyen kelyhet.

Gondolkodtam, megvettem, aztán csak nézegettem egy ideig és szoktam a gondolatot.
Elvégre lassan két évtizede havi rutin a betét.

Most pedig az első két nap élményéről számolnék be röviden, pironkodva, szégyellősen.  ❤

De úgy gondolom, hogy a nőknek (a nőkkel) beszélniük kell erről.

A fertőtlenítés lépés könnyen ment, Janka videójában erről részletesen tájékozódhattok.

Az első nap azért nagyon szkeptikusan és óvatosan még egy betétet is mellékeltem, de a meglepő tapasztalat az volt, hogy 12 órán át tökéletesen működött.

A felhelyezéssel volt némi fennakadás. Először az jutott eszembe, hogy mégis hogy a frászkarikába működik ez az izé, és mit és hogyan kéne?

De aztán csak sikerült.

Hölgyeim, aki tampont használ rendszeresen, annak nagy előnye van ebben! 

Második nap már a felhelyezés is könnyebben ment, jobban fogalmazva kevésbé (aú) kellemetlenül.

A „levétel/kivétel” pedig meglepően könnyen ment.
Nem részletezem miért, de elsőre zuhany alatt tessék próbálkozni!

Második napon vagyok túl. 

Nem szivárog, légmentesen zár, nem kényelmetlen.
Sőtt nem is érezni, hogy létezik. Vagy hogy ott van, ahol…

A mai napot azzal a nagyszerű érzéssel záratam, hogy inentől nincs tabu! 
Nincs többé kihagyott wellness, nincs kihagyott uszoda!
Bármilyen túrára el tudok menni a „hagyjálbékén” napokon is!
Nincstöbbé cikis betét vagy tamponcsere napközben.

De a legfontosabb dolog! Minden nő életében előfordult már (vagy elő fog), hogy bizony nem számít a rutin, az odafigyelés. A rohanó élet, a „csak még egy kérdés” úton a mosdó felé, vagy bármi miatt bizony félremaszatol vagy félre folyik.
(És ha nincs szerencséje az embernek, pont akkor van rajta világos ruha, stb. Stb. )
Azt hiszem ezt a problémát nem kell ecsetelni.

Most épp fellelkesültem! Nem csak elégedett vagyok, de valami felemelő plussz szabadságot is érzek! ❤

Vicces, de két nap után egyszerűen nem értem,
hogy eddig ezt miért nem találta fel valaki?
Vagy hogy eddig miért nem használtam ezt! ?

Télbúcsúztató

Lassan itt a tavasz.

Minden évben nagyon várom azt, amikor végre egyre melegebb az idő. ❤
Amikor érzem a nap erejét, ahogy süt és érzem, ahogy feltöltődöm.

Így a tél vége felé, a tavasz kezdetén mindig eszembe jut, hogy mit szeretek a télben és mit nem.
Minden tavasszal tartok egy apró télbúcsúztatót.
Ilyenkor búcsúzom fejben az ünnepek nyugalmától, a hópelykektől, a téli tájtól, a téli ruhatáramtól és persze a hidegtől.

Imádom az apró pópelyheket, a mintázatukat.   ❄
Szeretem, hogy látni lehet a lehheletünket.

A tél gyönyörű, csak hideg. Elég fázós vagyok, így a réteges öltözködést részesítem előnyben, ami pedig sok lehetőséget ad ruhák terén.
Amikor van időm és lehetőségem, szeretem elkészíteni a ruháimat, amiket megálmodtam.

Eben a kis videóban láthatjátok az egyik ruhát, amit ezen a télen készítettem.
Egykülön bejegyzést is készítek majd a ruhákról nektek.

Ilyentájt már kezdem elpakolni a téli ruhatáram.
Ezek a ruhák hiányoznak a legjobban, amikor végetér a téli hideg. Sajnos ahogy egyre jobb az idő, már kevésbé konfortosak. ?
Ilyenkora téli ruhatáramtól is búcsúzom.

Persze van olyan is, amit nem sírok vissza tavasszal.
Az emberek zárkózottabbak télen, tavasszal pedig mindenkikezd egy kicsit kisimulni és megnyílni.

Ami viszont még tavasszal is tart, azok a betegségek.
Sokszor leszek beteg télen, de főleg tavasszal. Nem igazán szeretem a mértéktelen gyógyszerfogyasztást, így általában a megelőzéssel és a szükséges gyógyszerek melletti gyógynövények felhasználásával próbálok kilábalni ebből.
Egy külön bejegyzésben olvashattok arról, hogy sok év alatt melyik gyógynövények váltak be nekem.

Mindenesetre hihetetlenül várom a tavaszt, a földből előbújó virágokat, a tavaszi illatokat.
Ilyenkor észrevehetően többet mosolyognak az eberek és mindenkinek kezd jobb kedve leni a hosszú tél után.

Nektek melyik a kedvenc évszakotok?