Egy Őszi nap a természetben

Az ősz a kedvenc évszakom.
Szeretem, ahogy napról napra változik.
Minden változi, a fák pucérra vetkőznek és minden illat naprólnapra változik.

Szeretek sétálni a lehullott levelekben.
Beleugrani, és szétdobálni őket.

Szeretem, amikor látszik a lehelletem a hideg levegőben.
A gertyákat a sötétben. Nézni, ahogy a madarak sorakoznak, majd délre repülnek.

És szeretem a nedves avar szagát.
Ilyenkor a por szaga az eső után is más.
Látni az első deres falevelet a hideg talajon.
Az ősz boldoggá tesz.

Látni, hogy megváltozik a körülöttem lévő világ, és szép lassan elalszik, hogy tavasszal újra életre keljen.

Ilyenkor van itt az ideje, hogy egy meleg csésze teával a madárkákat figyeljem a teraszon és a kertben.
És itt ilyenkor van itt az ideje, hogy felhúzzam a meleg gyapjú zoknit.

Imádom a sok mohát az avar közt.

És a zuzmós ágakat szanaszét a talajon.

Ilyenkor teljes békét érzek és szinte semmi sem létezik.
Sem a rohanás, sem a dolgok, amiket elkéne inzétni.
Nagyon biztonságos érzés.

Szeretem nézegetni a madárkákat, ezért egészen az ősz közepétől a tél végéig teszek ki nekik ennivalót.

Imádom a napot az arcomon.
Minden pillanatát ki akarom élvezni, mielőtt jön a tél és kitudja mikor fog újra sütni a nap.
Napokig, hetekig, akár hónapokig várni rá.

Ilyenkor utoljára mér szedek egy adag gyógynövényt.
Ebből abból, amit még találok.
Cickafarkot, Csalánt, Madársóskát….

Ez volt az ősz utolsó napjainak egyike
amikor még tudok gyűjteni gyógynövéyeket.
Idén talán utoljára.

Kiszárítom őket, így készülök a télre.

Plants and I

The great benefit of living in the city was that I learned to deal with plants.

There are those who take it for granted, but to understand how great this is for me, I tell you a little bit about myself.

It is incredibly important to me to surround a lot of green.
And I’m not talking about color, but plants.
I grew up in a place where I could see the forest from the window.
Every season was beautiful and soothing here.

Hinyázik, hogy 5 perc sétára az ember már kint van az erdőben, a csendben és nyugalomban🌲.

Mivel sok időmet töltöttem kint, így az innen-onnan kapott növényeim sajnos megsínylették.
Sokszor elfelejtettem locsolni, vagy épp hogy túllocsoltam őket. Az újabb jöjevényeket inkább elajándékoztam, hogy ne jussanak ugyan arra a sorsra.
Azt hiszem, hogy akkoriban talán azért nem zavart ez, mert édesanyámnak is rengeteg növénye volt az igazi és utánozhatatlan természet pedig 5 percre.

Ahányszor sikerült elhervasztanom egy újabb kapott növényt mindig Tistou – A zöld hüvelykujjak című meséje jutott eszembe és valahol egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem tartottam őket életben.

Az egész növény mizéria egy maggal kezdődött.
Az egyik barátnőm ajánlotta, hogy próbáljam ki az avokádót.
Finom volt 😊 és jó nagy magja, amit bedugtam egy egyik virágládába.

Aztán teltek múltak a hónapok és én el is felejtettem az egészet.
Az egyik nap pedig arra figyeltem fel, hogy valami kinőtt. Egy 5-6 cm-es valami.
Két nap múlva már 10 centi volt, rá pár napra pedig már túlnőtt a 15 cm-en.
Azthiszem kíváncsi lettem, hogy mi is lesz ebből 😊.

Egészen kiskorom óta ez volt az első növény, amit magról neveltem.
Gyerekkoromban anyukám és az iskola is megismertetett ezzel, mint mindenki mást, de valahogy most mégis újdonságnak tűnt.
Csak nőtt és nőtt. Ő túl akart élni én pedig segítettem neki.
Ma már egy méteres fa lett belőle és növekedik szépen.

Mostanra egy egész növényarzenál növekszik nálam. Kedvet kaptam a nevelésükhöz, és otthon is jobban érzem magam a sok zöld között.

Szerintem mások is vannak így a növényekkel, hogy “fura” kapcsolatuk van és egyszerűen nem megy a nevelés.
De csak ajánlani tudom. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy napról napra nőnek és egy csomó új dolgot tanultam velük kapcsolatban.