Beküldve:

Esztergomban jártunk

A hétvégén újra ellátogattunk Esztergomba.
Nagyon jó idő volt és én nagyon szeretem Esztergomot is.
Magyarországon jó pár egészen varázslatos és varázslatos nevű helyek vannak és Esztergom is bővelkedik ezekben.

Alapvetően a várost is nagyon szeretem, viszont bemutatni már jó sokan bemutatták,
Nagyon sokan foglalkoznak turizmussal és nagyon sokan ismerik a belvárost.

Viszont nem mindenki tudja azt, hogy Esztergomnak és környékének vannak azért olyan kevésbé ismert részei, amiket szintén érdemes meglátogatni.

Érdemes ellátogatni ide többször is, mert minden alkalommal találunk valami újat.

Mivel a régi és/vagy természet közeli helyek és dolgok állnak közel a szívemhez, így Esztergom ezen részeit szertném bemutatni.

A Vizivárosba érdemes ellátogatni, ez mondhatni a belváros, ami a Duna partján terül el.
Itt sok ismert helyet találsz.

Ami a legismertebb, az az Esztergomi Bazilika, így nem hagyhatom le a listáról.
Hihetetlenül gyönyörű, ahogy Esztergom környékéről visszatekintve is a város felé magasodnak.

Közvetlen közlében pedig megtalálod az Esztergomi várat. Sok érdekességet találhatsz benne, de én a látványáért vagyok oda a legjobban.
Párkányból a Dunaparton állva lélegzetelállító a Bzilika és a vár is. Ha nem szeretnél átmenni Párkányba, akkor pedig a Sobieski sétányt ajánlom.

A Sobieski sétánytólnem messze található a Macskalépcső.
Egy kicsit olyan, mintha az ember épp Tündéroszrágba lépcsőzne felfelé.
A Berényi Zsigmondutcáról nyílik két ház közt egy keskeny lépcsősor.
Mindenképpen ajánlom meglátogatni és megmászni, mert a tetején a Bazilika és a vár lábánál bukkan ki az ember, és nem szabad kihagyni ezt a látványt.
Én nagyon szeretek itt időzni éscsak bámulni a környéket.

Kis-Duna sétányon szeretek még végigsétálni, majd visszefelés a Nagy-Duna sétányon.
A Kis-duna sétányhoz csatlakozó zöldterületeken sok szobrot lehet találni.
a Nagy-Duna sétány pedig a Prímás sziget zöldterületén visz keresztül.

A városba található kedvenceimet így ki is veséztem.

Az igazán szép és természet közeli rész Esztergom körül terül el.

Az egyik nagy kedvencem a Vaskapu Étterem. Ha méllyen az erdőben szeretnétek ebédelni, látogassatok el a Vaskapu Étterembe, ami a Panoráma út végén található Esztergom szélén.
Már odajutni is izgalmas. Esztergomot szinte elhagyva a rétek, szántóföldek, majd az erdő mellett vezet az út. Autóval jól megközelíthető.

A többi hely, amit szeretnék bemutatni nektek, már kint van a természetben
Valameddig megközelíthető autóval, de mindenképpen gyalogolni kell értük.

Nagyon érdekes elnevezései vannak ezeknek a helyeknek.
Például a legérdekesebb nevek azok például a Búbánat völgy, a Tündérkapu, a Hideglelős kereszt, a Kis- és a Nagy-Strázsa hegy és a Csurgó kút.
Amikor kiskoromban hallottam ezekről az elnevezésekről, úgy képzeltem el ezt, mint egy tündér várost varázslatos helyekkel körülvéve.

Búbánatvölgy
A Búbánatvölgy a Szamár-hegy és a Hosszú-hegy közötti völgyben terül el.
Ami az egyik érdekessége, hogy Magyarország egyik legtisztább levegőjű helye.
Itt több tó is található, mivel nagyon szeretem a vízpartokat így mindenképpen ajánlom, hogy látogassatok el oda.
Itt található a Kerek-tó, ami a neve ellenére nem kerek 🙂
valamint a Fürdő-tó, amiben tényleg lehet fürödni is. Aztán még a Mini-tó és a Halas-tó.
Bár a tavak mesterségesen lettek kialakítva, de gyönyörűek.
Amiért még érdemes ellátogatni a Búbánatvölgybe, hogy ott ered a Majális-forrás.
Ide márcsak gyalog lehet eljutni, de az erdő gyönyörű és szeretem azt a nyugodtságot, amit az erdő sugároz.

Palatinus tó
A Palatinus tavat azért vettem fel a listára, mert ugyan Dorog mellett helyezkedik el, de a tó vize az egyik legtisztább Magyarországon.
A nevét onnan kapta, hogy a turisták a Palatinus fürdő vizéhez hasonlították, így aztán rajta maradt a név.
Szintén mesterségesen kialakított bányató, a Gerecse és a Pilis hegységek által határolt völgyben helyezkedik el.
Csak a talajvíz táplálja, patak vagy folyóvíz nem.

Kis- és Nagy-Stárzsa hegy
A Palatinus tó és Esztergom közt találjátok meg a Kis- és Nagy-Stárzsa hegyet, valamint a strázsahegyi tanösvényt.

Mivel nagyon szeretem a tanösvényeket, mert mindig lehet valami újat tanulni hazánkról és az élővilágról, így kfejezetten javaslom, hogy nézzetek körül arrafelé. A tanösvény a kis-Strázsa-hegy lábánál elterülő Gyilkos-tótól indul, 1200 méter hosszú, bámészkordással együtt nagyjából 1 óra alatt bejárható.

A Strázsa hegy egyébként a Pilis és a Duna-Ipoly nemzeti park nyugati peremén áll.
A Pilis északi és egyben legnyugatibb részén helyezkedik el a 233 méter magas Kis-Strázsa-hegy, a köznyelvben ő él Strázsa-hegy néven.
A Kis-Strázsa hegytől délkeletre fekszik a 308,8 méter magas Nagy-Strázsa-hegy.
A két hegyet a Remete-völgy köti össze.

Tündérkapu
Az egyik kedvenc helyem is a stárzsa hegyen található, a Tündérkapu. Ha Strázsa hegyre mentek túrázni, mindenképpen nézzétek meg.
A Tündérkapu a Strázsa-barlang látványos előcsarnoka, amely 290 méter magasságban található és délnyugat felé tekint.
Egyébként a terület több mint 100 évig katonai lőtérként funkcionált. Mára fokozottan védett környék.

És a bónusz látni valók:

Ezeket egyszer az életben látni kell, de bejárás köteles, csak előzetes egyeztetés alapján lehet megtekinteni őket.
De szerintem ezek bakancslistás látnivalók.

Az egyik a Mala-forrásalagút, ami a Héviz városrész és a Fürdő szálló alatt húzódó, bejárható járatrendszer.
A Szent István strandfürdő területéről nyílik. Korábban Esztergom ezen a részén volt a Hévíz tó.

A másik pedig a Strázsa hegyi kilátó, ami a 233 méter magas Kis-Strázsa-hegy tetején áll.
A kilátóból csodálatos panoráma nyílik a környékre, Esztergomra, a Pilis északi nyúlványaira, valamint Dorog mögött a Nagy-Getére.

Minden esetre biztosan meglátogatom újra ezeket a helyeket más és más évszakban is.
Remélem legközelebb már videóval készülhetek nektek!

Ha esetleg van kedvenc helyed Esztergomban, de kihagytam, írd meg bártan!

Beküldve:

Plants and I

The great benefit of living in the city was that I learned to deal with plants.

There are those who take it for granted, but to understand how great this is for me, I tell you a little bit about myself.

It is incredibly important to me to surround a lot of green.
And I’m not talking about color, but plants.
I grew up in a place where I could see the forest from the window.
Every season was beautiful and soothing here.

Hinyázik, hogy 5 perc sétára az ember már kint van az erdőben, a csendben és nyugalomban?.

Mivel sok időmet töltöttem kint, így az innen-onnan kapott növényeim sajnos megsínylették.
Sokszor elfelejtettem locsolni, vagy épp hogy túllocsoltam őket. Az újabb jöjevényeket inkább elajándékoztam, hogy ne jussanak ugyan arra a sorsra.
Azt hiszem, hogy akkoriban talán azért nem zavart ez, mert édesanyámnak is rengeteg növénye volt az igazi és utánozhatatlan természet pedig 5 percre.

Ahányszor sikerült elhervasztanom egy újabb kapott növényt mindig Tistou – A zöld hüvelykujjak című meséje jutott eszembe és valahol egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem tartottam őket életben.

Az egész növény mizéria egy maggal kezdődött.
Az egyik barátnőm ajánlotta, hogy próbáljam ki az avokádót.
Finom volt ? és jó nagy magja, amit bedugtam egy egyik virágládába.

Aztán teltek múltak a hónapok és én el is felejtettem az egészet.
Az egyik nap pedig arra figyeltem fel, hogy valami kinőtt. Egy 5-6 cm-es valami.
Két nap múlva már 10 centi volt, rá pár napra pedig már túlnőtt a 15 cm-en.
Azthiszem kíváncsi lettem, hogy mi is lesz ebből ?.

Egészen kiskorom óta ez volt az első növény, amit magról neveltem.
Gyerekkoromban anyukám és az iskola is megismertetett ezzel, mint mindenki mást, de valahogy most mégis újdonságnak tűnt.
Csak nőtt és nőtt. Ő túl akart élni én pedig segítettem neki.
Ma már egy méteres fa lett belőle és növekedik szépen.

Mostanra egy egész növényarzenál növekszik nálam. Kedvet kaptam a nevelésükhöz, és otthon is jobban érzem magam a sok zöld között.

Szerintem mások is vannak így a növényekkel, hogy “fura” kapcsolatuk van és egyszerűen nem megy a nevelés.
De csak ajánlani tudom. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy napról napra nőnek és egy csomó új dolgot tanultam velük kapcsolatban.

Beküldve:

Életemben nem féltem ennyire

Pénteken műtötték a cicám. Mumusnak hívják és 14 éves.

14 éve velem van. Igazi családtag.

A tavalyi betegséget leszámítva nagyon “fiatalos”, mozgékony és életvidámcicáról van szó.
Tavaly diagnosztizálták emlődaganattal, és minden megtettünk, hogy meggyógyuljon.

Tavaly év elején sajnos egy olyan doktor műtötte, aki nem igazán volt elhivatott (nem írnék nevet, csak ha kéritek privátban), így komoly komplikációk léptek fel a műtét után.

Egy másik doktorhoz, vagyis állatklinikához fordultunk (Őket szívesen megírom, mert nagyon jók! : Juhász Tamás Kisállatrendelő). Ők segítettek a hosszú felépülésben.
Sajnos kiderült, hogy a cicát újra kell műteni, így megint egy hosszú időszak kezdődött, fel kellett készíteni a cica szervezetét a műtétre.

Az altatás volt nagy kockázat, de egy hónapja már jobb vérképe volt a cicának, mint nekem 🙂

A műtétre most pénteken került sor. Nagyon izgultam.
Előtte azt hittem, hogy erős tudok lenni, de aznap minden kiesett a kezemből, és fáztam, mint amikor lázam van.
El sem tudom képzelni, hogy ha gyerekem lesz mennyire fogok izgulni ilyen esetben.

Minden anyuka előtt le a kalappal, aki átment hasonlón a gyerekével.

A sztori végül is happy end. A doktor nagyon precízen járt el, és a cicu most lábadozik. Jó van és jól viselte a műtétet.
Nagyon féltem, hogy elveszítem. És eddig úgy isten igazából soha sem gondoltam bele, hogy mi lesz, ha már nem lesz. Vagy ha lesz nem anyu, a cicám, a párom, a mamám.

Még soha senkit sem veszítettem el, aki ennyire közel állt hozzám, és ezért igazán szerencsésnek érzem magam.

Beküldve:

Elhatározás

Itt van 2019. Pár éve mégolyan távolinak tűnt.

Minél közelebb érkezett az új év, annál többet gondolkodtam az elmúlt pár éven.
Álmok, ötletek, amikbe nem kezdtem bele, mert még ráérek…
Aztán egyre kevesebb ötlet jött, egyre kevesebb lelkesedéssel.
Egy ideje mér úgy éreztem, hogy valami nem stimmel.
Pedig látszólag semmi baj sincs az életemmel.

Már három éve élek Budapesten. Azt hiszem meg kellett tapasztalnom a városi életet, ahhoz, hogy eljussak a döntésemig.
Hogy változtatnom kell.
Eddig csak vártam, hogy kinyissam az ajtót és nekivágjag.

Erre az elhatározásra több dolog is segített eljutni.

Például az Őrségben tett kirándulásom is. Ezért nagyon hálás vagyok, hogy gyönyörű tájakon tehettem ugyan egy rövidke, de tartalmas látogatást.

Egy másik, nagyob dolog rádöbbentett újra, hogy csak egy életünk van.
És nem akarom csak túlélni az életet.
Itt olvashatsz -> a “másik dolog“-ról

Eddig amikor egy kicsit elégedetlen voltam, mindig azzal hesegettem el a gondolatot, hogy én vagyok a hülye, mert nem érzem jól magam. Meg azzal, hogy másoknak mennyivel nagyobb problémáik vannak.

Aztán jött a felismerés, hogy ez csak félig az az élet, amit élni szeretnék.
Változtatni kell. Nanem radikálisan, csak kiegészteni.
Ettől a felismeréstől kezdve újra jöttek az ötletek és a lelkesedés.

Most joggal kérdezheted, hogy jó jó, de mégis miért irtam mindezt?

Elhatároztam, hogy dokumentálom, hogy kitartsak és motiváljam magam a cél elérésének érdekében. Közben pedig lehet, hogy titeket is motiválni tudlak.

Mindamellett, hogy magamat is motiválom ezzel, reményt, inspirációt, motivációt, jókedvet szeretnék adni az embereknek, a blogomon, videóimon, képeimen, zenémen keresztül.

A nagyvárosban egyre inkább érzem, hogy szép lassan kiüresedek és rájöttem, hogy ez az üresség a természet hiányából ered. Hiányzik a tiszta levelő, a táj, az, hogy a fűben fekve zavartalanul nézhessem az eget, a felőket a csillagokat.

Az idei fogadalmak közé tartozik, hogy többet fogok foglalkozni magammal, az egészségemmel és a hobbymmal. Többet fogok járni természetbe és többet foglalkozom a zenével is.

Sohasem vágytam igazán külföldre, szeretem Magyarország tájait. És elhatároztam azt is, hogy megpróbálom megörökíteni a természet szépségeit.

Számomra az természet minden. Ez a pánikszobám, a menekülésem a zajos város elől. Ez az amire mindig is vágytam, de sohasem kezdtem bele igazán.