Nekem nem ezt mondták kiskoromban…..

Nem szoktam ilyen szélsőséget tartalmat megosztani, de ez a videó nagyon sziven ütött.

Először nem mertem végig nézni, de belevágtam.
Bőgve, zokogva, dühösen és kiábrándultan, de végignéztem.

Egy jó ideje próbálok változtatni az életmódomon, hogy minden olyan terméket, ételt, szólakozást… vagyis mindent kizárjak az életemből, ami ezt segíti elő. Igyekszem tájékoztatni, kedvességgel és türelemmel az ismerőseimet is. De most, ahogy végignéztem a videót, ismét elfogott a keserűség.

Mérhetetlen dühöt érzek. Újra és újra ugyan azért, ahányszor előkerül a téma, hogy “miért nem akarok húst enni?”.

Mert nekem ezt kiskoromban senki sem mondta.
Soha senki sem mondta, hogy a boci nem mosolyogva adja a tejet, mint a reklámban. És nem is úgy, ahogy mi falun szokva voltunk hozzá.
Hogy a tehén csak akkor ad tejet, ha borja van, és csak annyit vesznek eltőle, hogy szép egészséges borja legyen, és sokáig tartják a tejéért.

Dühös vagyok, és mérhetetlenül kiábrándult és szomorú, hogy csak pár évvel ezelőtt hívták fel rá a figyelmem.

Mert egy álomvilágban élünk, színes reklámokban hazudnak nekünk és elhisszük.
Elhittem.
Elhittem azt is, hogy az angóra fonal jó. Finom, puha.
És elhitettem magammal, hogy nincs semmi baj, mert biztosan mindenki szereti az állatokat.

Nálunk ismerősöknek van otthon angóra nyuszi. Szeretik, gondozzák, és a gondos fésülgetés után, (amit a nyuszi nagyon szeret) nekünk szokták adni a kifésült szőrt. Ezt pedig táborozó gyerekekkel szoktuk megfonni kézzel, fonalnak.

És dühös vagyok, mert évekig elhittem, hogy biztosan az iparban is így működik.
Vagyis inkább nem gondoltam bele, hogy hogyan működik, mert nem ígynőttem fel, és sokáig senki sem mondta el.

És dühös vagyok magamra, és mindenkire, dühös vagyok a gazdaságra és a pénzéhes emberekre.
Azt hiszem, csak azokra nem tudok dühös lenni, akik még nem tudják, akikhez még nem jutott el.
Mert ők sem így tanulták, sohasem látták és sohasem gondolták volna ezt.
Mindazt, ami most történik.

Amikor én gyerek voltam nekem ezt senki sem mondta.
És most nem tudom, hogy ha lesz gyerekem, hogyan fogom elmondani, vagy nem elmondani, hogy miért nem iszunk tejet a boltból, vagy miért nem veszünk sonkát.

Látom a híreket, hogy valami megmozdult, hogy egyre többen próbálnak minél kevesebb szenvedést okozni a bolygónak és az állatoknak.
És mozdul.
Lassan, de mozdul.
Azt hiszem jelenleg ti/ők tarjátok bennem a lelket!

!!!!!!!!!!!!!!!!
Kérlek a videót csak akkor nézd meg, ha úgy érzed, hogy felkészültél rá.
Ne nézd meg, ha szeretnéd a mindennapjaidat ugyan úgy élni, gondtalanul és lelkiismeret furdalás nélkül.
Ne nézd meg, ha nem akarsz kiábrándulni abból, amiben eddig éltél.
És legfőképp akkor ne nézdmeg, ha nem bírod a vér látványát és a halált.
!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megnézni ajánlott minden olyan embernek, aki eddig nem értette, hogy miért igyekszem ennek a támogatása nélkül élni a mindennapjaimat.
Azoknak, akiket érdekel, hogy mit esznek és az honnan kerül elő.
Vagy annak, aki eddig nem tudott mivel érvelni mások számára, mert csak hallott róla, vagy olvasott róla, de még nem látta.

És mégegyszer:
Csak saját feleősségre nézd meg a videót!

Ugyan így átszövi a mindennapjaimat, hogy gyerekkoromban nem mondták, hogy a globális felmelegedés a mindennapjaink része lesz felnőttkorunkban. Mert ők sem tudták, de nem erről meséltek.
És hihetetlen félelemmel és keserűséggel tölt el, hogy nem tudom mit hoz a jövő, és nem tudom, hogy lesz e egyáltalán élhető jövő.

Simonka – a mi apró szeretetgombócunk

Meogsztok veletek egy apró történetet egy apró lényről.

Három éve találtunk egy egeret a Lövölde térnél.
Apró kis fehér pompomnak nézett ki.
Csak ott ült, nem szald el.
Szegénykém azt sem udta, hogy hol van.
Az utcai egerek már egészen kis korukban megtanulják, hogyan kell elbújni és észrevétlennek lenni,
de ő csak ült ott hófehéren, megszeppenve.
Gondoltam, valaki biztosan vitte haza kígyó kajának vagy ilyesmi.

Amikor felvettem, zokszó nélkül felült a tenyeremre,
körbeszimatolt, kinyújtózott, majd leült a tenyeremre.
Látszólag teljesen megnyugodott és már nem egy kis gubóként húzta össze magát.
Ott ült a tenyeremben és elkezdte tisztogatni a pofikáját.

Azonnal szereztünk neki egy papírdobozt, amiben kényelmesen haza tudjuk vinni.
Az etét még egy nagy befőttesüvegben töltötte, amit berendeztünk neki,
de már mentek a telefonok, hogy kinek van régi ketrece.
Hát másnapra az egyik barátnőmtől akkor egérpalotát szerztünk neki, mint a Bukingham palota.
Emelettel, futókerékkel, szaladgáló-mászókával.
Ahogy beletettük, rögtön körbeszaladt, megnézett mindent.
Ismerős volt neki a közeg.

Este megmutattam a cicámnak, Mumusnak.
Azt kell tudni róla, hogy egy nagy tudós macska, de nem éppen egy igazi macska.
Mindent megfigyel, megtanul, de nem hajlandó játszani.
Általában én jobban szeretnék játszani vele, mint ő vele.
Se labda, se toll, se madzag nem köti le hosszan.
Hát megmutatam neki.
Ő pedig csak ült a ketrec mellett, megszagolgatta, majd lefeküdt a ketrec mellé.
Nem igazán tekintette ételnek, így meg is nyugodtam.

Hát innentől velünk élt egy egérke.
Simonkának hívtuk. (Szimon, nem Szájmon 😀 )
Teltek a napok, hónapok és szépen nőtt, jól érezte magát, és megtanulta a nevét, meg egy két szót.
Ha ondtuk neki, hogy fussál Simonka, fussál, beszaladt a kerékbe, futott egy kicsit, majd kijöt kérni a jutifalatot.
Mumussal is jól kijöttek. A cica felült néha a ketrec mellé, az egérke odaszaladt, összeszimatoltak.
Mumus néha a farkát is odalógatta a ketrecmellé, Simonka ilyenkor elkezte tisztogatni, majdhogy nem fésülgetni.

Hát két éve ilyenkor búcsúztunk el tőle.
Egy évet élt, pedig még élhetett volna.
Meglepő, de még mindig hiányzik, amikor eszembe jut.
Pedig mondhatnátok, hogy csak egy egér volt.

Két éve ilyenkor az egyik reggel nem akart elkelni.
Nem jött kérni a szokásos jutifalit, nem jött elő a nevére.
Nyúzottnak nézett ki.
Meg is beszéltük, hogy ha nem lesz jobban mire hazamegyünk, akkor keresünk neki valami dokit, aki egérkével is hajlandó foglalkozni.
Ahogy hazaértem az volt az első, hogy megnézzem, hogy van.
A futókerékben feküdt. Ahogy meghallotta a hangom felemelte a fejét, de ezen kívül nem mozdult.
Elővettem egy puha rongyot és kivettem őt. Szépen, lassan, óvatosan.
Csipás volt, hagyta hogy óvatosan kitisztítsam neki.
Megszagolta a kezem, azátn begömbölyödött a tenyeremben lévő puha rongyba.
Nem kérte a vizet, nem kérte az ennivalót.
Ott pihegett a kezemben.
Még próbáltam, hátha kér enni,inni.
Simogattam a buksiját.
De csak ült a kezemben, a kezemhez dugta a kis orrát.

Már elhatároztuk, hogy visszük a dokihoz, próba szerencse.
Nagyjából tíz oerce lehetett a kezemben, amikor ugrott egyet.
Inkább olyan volt, mintha megrázkódna.
Megsimogattam, de látszott, hogy valami baj van.
Leterítettem a kezemből óvatosan a ronggyal együtt.
Összegörnyedt, rángatózott.
Láttam, hogy fáj neki. Tehetetlennek éreztem magam.
Láttam, ahogy már nem lélegzik és a pici szíve is abbahagyta a dobogást.
Nem volt 5 másodperc az egész, fel sem tudtam fogni.
Kitört belőlem a zokogás és csak ültem felette.
Megvárt engem. Nagyon szerettem,azt hiszem ő is szeretett minket.
Kicsi édesem. Annyira sajnálom.

Most ahogy írom, most is potyog a könnyem.
Hihetetlen, hogy egy ilyen apró kis lényt mennyire meg tud szeretni az ember.
Hogy mennyire a hétköznapjai részévé válik, hogy reggel, este foglalkozol vele.
Eddig még sohasem láttam kihunyni az életet egy olyan lényben, akit szeretek.

Becsuktam a kicsi szemét.
Amikor már abba tudtam hagyni a zokogást és valami szelídebb könnypotyogtatássá szelídült,
megnéztük a hasát. Valami baja volt neki belül. Valami kiszakadt, kidurrant, vagy megnőtt.
Egészen addig a napig életvidám volt és nem látszottrajta semmi.
Kék rongyocskába tettük, mintha csak aludna.

És csak az járt a fejemben, hogy legalább ott voltam vele.
Nem volt egyedül.
Még aznap este eltemettük.
Kis szivecskés papírdobozt kapott.
Emlékszem, hogy a kis dobozba úgy helyeztem be, mintha még élne.
Nagyon lassan és óvatosan.
Beültünk az autóba.
Végig úgy fogtam a dobozkát, mintha valami nagyon törékeny lenne.
Azt hiszem még akkor sem igazán akarta felfogni az agyam, hogy mi történt.

Hát eltemettük.
Picit mégácsorogtunk ott.
Sírtam, álltunk, aztán csendben haza mentünk.
Minden évben legalább egyszer elmegyünk arra, és kötünk egy laza masnit a fára, ott ahova temettük.

Furcsa. Mert fájt. Pedig egy évet volt csak velünk.
És milyen kis pici volt. Azt hiszem szeretett engem.
Talált egérke volt. Dobozban jött és dobozban hagyott el minket.
Jó dolga volt. Finomatak kapott és saját birodalma volt.
Boldog egérke volt.
Még mindig emlékszem, ahogy előszaladt, amikor meghallotta nevét.
Emlékszem, ahogy megszagolgatta az ujjam, majd feltámaszkodott a rácsra,
mert ő valami kaját várt az ujjam helyett.
Emlékszem, ahogy futot amikor mondtuk, hogy fussál Simonka.
És szaladt a kis kerekében, feltartott farkincával produkálta magát.
Szerette a hajam. Megpiszkálni, megszagolni, megfésülni.
És szerette a finom falatokat.

Az érdekes az, hogy mennyire megszerettem. Nem gondoltam volna ez előtt.
A gyász fázisok ugyan úgy végigmentek rajtam, mint amikor rokon halt meg.
Azt hiszem nem hiába mondják, hogy a szeretet a legerősebb a világon.

Azt hiszem azért fájt, mert azt hittem még van kétéve velünk, hogy öreg egérkeként kell majd csak búcsúzni tőle.

Remélem tényleg nagyon boldog élete volt.

Mit hova dobj – Szelektív hulladékgyűjtés okosan

Bevallom őszintén, hogy amég nem jártam utána, addig nem is gondoltam volna, hogy ennyi minden végezheti a szelektív szemetesben.🤔
Valahogy meg volt a másoktól tanult minta, hogy a papír, meg a müanyagos palack…. Aztán a többi megszokásból ment a szemétbe…😒

Mi már jó ideje az alábbi táblázat alapján szelektálunk, de sokszor hallom, hogy mások is annyira bizonytalanok ebben, mint amilyen én voltam pár éve.

Ezért megosztom veletek. 😊
Én egy példányban ki is nyomtattam és a kukák fölé van ragasztva otthon, hogy a vendégek és a családtagok is lássák, hogy mi hova kerülhet 😉

Ami viszont fontos még!
* Minden kaja maradékos dolgot érdemes átöblateni, vagy letörölni.
* A müanyag palackok és kartondobozos italok kupakját ne csavard vissza. ezzel könnyíted a feldolgozó üzem munkáját.

 

Ha tudnád még folytatni a listát más fontos dologgal, akkor írdmeg nekem! 😊

ECOSIA – A környezet barát kereső


Ültess igazi fákat pár kattintással!

Sajnos csak nem rég jött velem szembe az Ecosia, ami egy keresőoldal.
Hihetetlenül becsülendő feladatot vállaltak magukra.
Mégpedig azt, hogy a profitjunak legalább 80 százalékát fák ültetésére fordítják, méghozzá ott, ahol a legnagyobb a baj: Afrikában, Burkina Faso-ban.

Nem minden nap tud az ember eljárni szemetet szedni, vagy teljesen hulladékmentesen élni. Törekedni lehet rá, de valjuk be, hogy nem egyszerű, ha a munkahely, vagy más okok ezt nehezítik.
Viszont nagyszerű, hogy már olyan eszközök is elérhetőek a mindenapokban, amivel egy átlagos napomon is tudok segíteni egy kicsit.
Az ECOSIA ezért jött létre.
Már internetezéssel is tehetünk a Föld zöldebb jövőéért 🌎
Minden egyes kereséssel hozzásegítjük őket, hogy zöldebbé tegyék a bolygónkat. 🌳 

Aminek igazán örülök, hogy már több, mint 7 millió felhasználójuk van és több, mint 58 millió elültetett fát köszönhetünk nekik!  (2019-as adatok szerint)

Az Ecosia-t könnyű használni, ugyan olyan mint a Google.
Az irodai munkában használva is hozzá tudok járulni egy kicsit a szebb jövőhöz.

Azoknak akik naphosszat a gépük előtt ülnek, lehetőséget nyújt, hogy hétköznapi szokásaik megváltoztatása nélkül vegyék ki a részüket a környezetvédelemben.

Hogy isműködik ez?
Ugyan úgy, mint a Google, vagy más keresőoldal, a hiredetésekből és reklámokból szerzi a bevételét.
Az internetes kereséseink – a közéjük tűzött reklámokon, valamint a találati helyek rangsorolásán keresztül – mindenképpen pénzt termelnek a keresőcégnek.

Utána néztem tüzetesen, és az Ecosiával biztosak lehetünk benne, hogy a keresésekből befolyt pénzösszeg 80 százaléka jó célra fordul.
“Föld harcosokként” a Microsoft és a Google elől vesszünk így el egy kis pénzt, ami az Ecosián keresztül a Földhöz jut vissza, akinek manapság óriási szüksége van a támogatásunkra.

Az Ecosia teljes pénzügyi nyilvánosságot vállal, a faültetési adományokról szóló nyilatkozatokat bárki letöltheti az Ecosia Dropbox-fiókjából.

Az Ecosiát, gyorsan és könnyen hozzá lehet adni a keresőhöz, rögtön a kezdőoldaukon. Ezt pár kattintással én már meg is tettem.

2009-es indulása óta összesen 57 764 698  fát ültettek (2019.05.15.-ös adat) az Ecosia adományaiból, ami melengeti a szívemet.
Egészen addig, amíg bele nem gondolok újra, hogy ezt a nagy számot beleszámolva is, a Föld fái rohamos mértékben tűnnek el az emberi beavatkozás miatt.

Percenként 48 nagy focipálya méretű erdőterületet vágnak tarra, ami évente több, mint 150 000 négyzetkilométert jelent és megsem tudom mondani hány fát. Ez évente egy picit kisebb területet jelent, mint Magyarország.

Csak buzdítani tudnálak téged!
Tégy a környezetért, próbálj fenntartható lenni, akkor is, ha soha sem éred el teljesen a Zero waste-t.
Építsd be a mindennapjaidba az Újrahasznosítást,  hogy ne kelljen az unokáinknak hazudnunk, hogy “Mi mindent megtettünk…”

Menstruációs kehely – Az meg mi a fene?

Pár éve már találkoztam a menstruációs kehellyel.

Akkor azt gondoltam hogy
“Mi van? Ezeknek elmentek otthonról! Mi ez a hülyeség?” 

Aztán ahogy egyre többször jött szembe, a “Zero Waste”, úgy jöttek szembe a mosható betétek és társai.

Motoszkált a gondolat, hogy mi van ha ez mégis valami “korszakalkotó megoldás”?

Ahogy egyre jobban kezdtem odafigyelni magamra,
az egészségemre és a környezetre is, találtam egy youtube csatornát.

Ez itt nem reklám, csak ajánló! 😊

Ez a Hormonmentes Jankától. Olyan dolgokról beszél, amiről minden nőnek tudnia kéne. Olyan “tabukat” feszeget, amiknek nem szabadna tabunak lennie, így rögtön megszerettem!

Általában a női ismerőseimmel való beszélgetések kapcsán rá szoktam döbbenni,
hogy így is többet tudok az átlagnál az ilyen kényes témákról,
de Janka tudott újat és hasznosat tanítani nekem.

Aztán megnéztem Janka (akkor épp új) videóját a erről a kehelyről.

Nem akarom leírni a működését, sem tukmálni,
hogy márpedig ez jó és mindenkinek ez kell.

Nézzétek meg a videót ha érdekel.  Janka nagyszerűen elmondja a lényeget!

Én csak arról számolnék be, hogy nekem milyen
tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban.

Szóval a sok gondolkodás és nézelődés után eldöntöttem,
hogy 
lehet hogy kipróbálom. 😀

Janka videója viszont megerősített abban, hogy ne csak “lehet, hogy kiróbálom” legyen ebből.

Számoltam egyet:
Egy hónap egy csomag betét. Durván. Plussz, minusz.
Az kb 600 Ft. Egy évre az már 7 – 8 ezer Ft.
Szóval egy éves betétadag árából lehet venni egy ilyen kelyhet.

Gondolkodtam, megvettem, aztán csak nézegettem egy ideig és szoktam a gondolatot.
Elvégre lassan két évtizede havi rutin a betét.

Most pedig az első két nap élményéről számolnék be röviden, pironkodva, szégyellősen.  😊😊

De úgy gondolom, hogy a nőknek (a nőkkel) beszélniük kell erről. 😁

A fertőtlenítés lépés könnyen ment, Janka videójában erről részletesen tájékozódhattok.

Az első nap azért nagyon szkeptikusan és óvatosan még egy betétet is mellékeltem, de a meglepő tapasztalat az volt, hogy 12 órán át tökéletesen működött.

A felhelyezéssel volt némi fennakadás. Először az jutott eszembe, hogy mégis hogy a frászkarikába működik ez az izé, és mit és hogyan kéne?

De aztán csak sikerült.

Hölgyeim, aki tampont használ rendszeresen, annak nagy előnye van ebben! 😀

Második nap már a felhelyezés is könnyebben ment, jobban fogalmazva kevésbé (aú) kellemetlenül.

A “levétel/kivétel” pedig meglepően könnyen ment.
Nem részletezem miért, de elsőre zuhany alatt tessék próbálkozni!

Második napon vagyok túl. 

Nem szivárog, légmentesen zár, nem kényelmetlen.
Sőtt nem is érezni, hogy létezik. Vagy hogy ott van, ahol…

A mai napot azzal a nagyszerű érzéssel záratam, hogy inentől nincs tabu! 
Nincs többé kihagyott wellness, nincs kihagyott uszoda!
Bármilyen túrára el tudok menni a “hagyjálbékén” napokon is!
Nincstöbbé cikis betét vagy tamponcsere napközben.

De a legfontosabb dolog! Minden nő életében előfordult már (vagy elő fog), hogy bizony nem számít a rutin, az odafigyelés. A rohanó élet, a “csak még egy kérdés” úton a mosdó felé, vagy bármi miatt bizony félremaszatol vagy félre folyik.
(És ha nincs szerencséje az embernek, pont akkor van rajta világos ruha, stb. Stb. )
Azt hiszem ezt a problémát nem kell ecsetelni.

Most épp fellelkesültem! Nem csak elégedett vagyok, de valami felemelő plussz szabadságot is érzek! 😀 😀

Vicces, de két nap után egyszerűen nem értem,
hogy eddig ezt miért nem találta fel valaki?
Vagy hogy eddig miért nem használtam ezt! 😊

Télbúcsúztató

Lassan itt a tavasz.

Minden évben nagyon várom azt, amikor végre egyre melegebb az idő. 🌺
Amikor érzem a nap erejét, ahogy süt és érzem, ahogy feltöltődöm.

Így a tél vége felé, a tavasz kezdetén mindig eszembe jut, hogy mit szeretek a télben és mit nem.
Minden tavasszal tartok egy apró télbúcsúztatót.
Ilyenkor búcsúzom fejben az ünnepek nyugalmától, a hópelykektől, a téli tájtól, a téli ruhatáramtól és persze a hidegtől.

Imádom az apró pópelyheket, a mintázatukat.   ❄
Szeretem, hogy látni lehet a lehheletünket.

A tél gyönyörű, csak hideg. Elég fázós vagyok, így a réteges öltözködést részesítem előnyben, ami pedig sok lehetőséget ad ruhák terén.
Amikor van időm és lehetőségem, szeretem elkészíteni a ruháimat, amiket megálmodtam.

Eben a kis videóban láthatjátok az egyik ruhát, amit ezen a télen készítettem.  😘
Egykülön bejegyzést is készítek majd a ruhákról nektek.

Ilyentájt már kezdem elpakolni a téli ruhatáram.
Ezek a ruhák hiányoznak a legjobban, amikor végetér a téli hideg. Sajnos ahogy egyre jobb az idő, már kevésbé konfortosak. 😊
Ilyenkora téli ruhatáramtól is búcsúzom.

Persze van olyan is, amit nem sírok vissza tavasszal.
Az emberek zárkózottabbak télen, tavasszal pedig mindenkikezd egy kicsit kisimulni és megnyílni.

Ami viszont még tavasszal is tart, azok a betegségek.
Sokszor leszek beteg télen, de főleg tavasszal. Nem igazán szeretem a mértéktelen gyógyszerfogyasztást, így általában a megelőzéssel és a szükséges gyógyszerek melletti gyógynövények felhasználásával próbálok kilábalni ebből.
Egy külön bejegyzésben olvashattok arról, hogy sok év alatt melyik gyógynövények váltak be nekem.

Mindenesetre hihetetlenül várom a tavaszt, a földből előbújó virágokat, a tavaszi illatokat.
Ilyenkor észrevehetően többet mosolyognak az eberek és mindenkinek kezd jobb kedve leni a hosszú tél után.

Nektek melyik a kedvenc évszakotok?

Esztergomban jártunk

A hétvégén újra ellátogattunk Esztergomba.
Nagyon jó idő volt és én nagyon szeretem Esztergomot is.
Magyarországon jó pár egészen varázslatos és varázslatos nevű helyek vannak és Esztergom is bővelkedik ezekben.

Alapvetően a várost is nagyon szeretem, viszont bemutatni már jó sokan bemutatták,
Nagyon sokan foglalkoznak turizmussal és nagyon sokan ismerik a belvárost.

Viszont nem mindenki tudja azt, hogy Esztergomnak és környékének vannak azért olyan kevésbé ismert részei, amiket szintén érdemes meglátogatni.

Érdemes ellátogatni ide többször is, mert minden alkalommal találunk valami újat.

Mivel a régi és/vagy természet közeli helyek és dolgok állnak közel a szívemhez, így Esztergom ezen részeit szertném bemutatni.

A Vizivárosba érdemes ellátogatni, ez mondhatni a belváros, ami a Duna partján terül el.
Itt sok ismert helyet találsz.

Ami a legismertebb, az az Esztergomi Bazilika, így nem hagyhatom le a listáról.
Hihetetlenül gyönyörű, ahogy Esztergom környékéről visszatekintve is a város felé magasodnak.

Közvetlen közlében pedig megtalálod az Esztergomi várat. Sok érdekességet találhatsz benne, de én a látványáért vagyok oda a legjobban.
Párkányból a Dunaparton állva lélegzetelállító a Bzilika és a vár is. Ha nem szeretnél átmenni Párkányba, akkor pedig a Sobieski sétányt ajánlom.

A Sobieski sétánytólnem messze található a Macskalépcső.
Egy kicsit olyan, mintha az ember épp Tündéroszrágba lépcsőzne felfelé.
A Berényi Zsigmondutcáról nyílik két ház közt egy keskeny lépcsősor.
Mindenképpen ajánlom meglátogatni és megmászni, mert a tetején a Bazilika és a vár lábánál bukkan ki az ember, és nem szabad kihagyni ezt a látványt.
Én nagyon szeretek itt időzni éscsak bámulni a környéket.

Kis-Duna sétányon szeretek még végigsétálni, majd visszefelés a Nagy-Duna sétányon.
A Kis-duna sétányhoz csatlakozó zöldterületeken sok szobrot lehet találni.
a Nagy-Duna sétány pedig a Prímás sziget zöldterületén visz keresztül.

A városba található kedvenceimet így ki is veséztem.

Az igazán szép és természet közeli rész Esztergom körül terül el.

Az egyik nagy kedvencem a Vaskapu Étterem. Ha méllyen az erdőben szeretnétek ebédelni, látogassatok el a Vaskapu Étterembe, ami a Panoráma út végén található Esztergom szélén.
Már odajutni is izgalmas. Esztergomot szinte elhagyva a rétek, szántóföldek, majd az erdő mellett vezet az út. Autóval jól megközelíthető.

A többi hely, amit szeretnék bemutatni nektek, már kint van a természetben
Valameddig megközelíthető autóval, de mindenképpen gyalogolni kell értük.

Nagyon érdekes elnevezései vannak ezeknek a helyeknek.
Például a legérdekesebb nevek azok például a Búbánat völgy, a Tündérkapu, a Hideglelős kereszt, a Kis- és a Nagy-Strázsa hegy és a Csurgó kút.
Amikor kiskoromban hallottam ezekről az elnevezésekről, úgy képzeltem el ezt, mint egy tündér várost varázslatos helyekkel körülvéve.

Búbánatvölgy
A Búbánatvölgy a Szamár-hegy és a Hosszú-hegy közötti völgyben terül el.
Ami az egyik érdekessége, hogy Magyarország egyik legtisztább levegőjű helye.
Itt több tó is található, mivel nagyon szeretem a vízpartokat így mindenképpen ajánlom, hogy látogassatok el oda.
Itt található a Kerek-tó, ami a neve ellenére nem kerek 🙂
valamint a Fürdő-tó, amiben tényleg lehet fürödni is. Aztán még a Mini-tó és a Halas-tó.
Bár a tavak mesterségesen lettek kialakítva, de gyönyörűek.
Amiért még érdemes ellátogatni a Búbánatvölgybe, hogy ott ered a Majális-forrás.
Ide márcsak gyalog lehet eljutni, de az erdő gyönyörű és szeretem azt a nyugodtságot, amit az erdő sugároz.

Palatinus tó
A Palatinus tavat azért vettem fel a listára, mert ugyan Dorog mellett helyezkedik el, de a tó vize az egyik legtisztább Magyarországon.
A nevét onnan kapta, hogy a turisták a Palatinus fürdő vizéhez hasonlították, így aztán rajta maradt a név.
Szintén mesterségesen kialakított bányató, a Gerecse és a Pilis hegységek által határolt völgyben helyezkedik el.
Csak a talajvíz táplálja, patak vagy folyóvíz nem.

Kis- és Nagy-Stárzsa hegy
A Palatinus tó és Esztergom közt találjátok meg a Kis- és Nagy-Stárzsa hegyet, valamint a strázsahegyi tanösvényt.

Mivel nagyon szeretem a tanösvényeket, mert mindig lehet valami újat tanulni hazánkról és az élővilágról, így kfejezetten javaslom, hogy nézzetek körül arrafelé. A tanösvény a kis-Strázsa-hegy lábánál elterülő Gyilkos-tótól indul, 1200 méter hosszú, bámészkordással együtt nagyjából 1 óra alatt bejárható.

A Strázsa hegy egyébként a Pilis és a Duna-Ipoly nemzeti park nyugati peremén áll.
A Pilis északi és egyben legnyugatibb részén helyezkedik el a 233 méter magas Kis-Strázsa-hegy, a köznyelvben ő él Strázsa-hegy néven.
A Kis-Strázsa hegytől délkeletre fekszik a 308,8 méter magas Nagy-Strázsa-hegy.
A két hegyet a Remete-völgy köti össze.

Tündérkapu
Az egyik kedvenc helyem is a stárzsa hegyen található, a Tündérkapu. Ha Strázsa hegyre mentek túrázni, mindenképpen nézzétek meg.
A Tündérkapu a Strázsa-barlang látványos előcsarnoka, amely 290 méter magasságban található és délnyugat felé tekint.
Egyébként a terület több mint 100 évig katonai lőtérként funkcionált. Mára fokozottan védett környék.

És a bónusz látni valók:

Ezeket egyszer az életben látni kell, de bejárás köteles, csak előzetes egyeztetés alapján lehet megtekinteni őket.
De szerintem ezek bakancslistás látnivalók.

Az egyik a Mala-forrásalagút, ami a Héviz városrész és a Fürdő szálló alatt húzódó, bejárható járatrendszer.
A Szent István strandfürdő területéről nyílik. Korábban Esztergom ezen a részén volt a Hévíz tó.

A másik pedig a Strázsa hegyi kilátó, ami a 233 méter magas Kis-Strázsa-hegy tetején áll.
A kilátóból csodálatos panoráma nyílik a környékre, Esztergomra, a Pilis északi nyúlványaira, valamint Dorog mögött a Nagy-Getére.

Minden esetre biztosan meglátogatom újra ezeket a helyeket más és más évszakban is.
Remélem legközelebb már videóval készülhetek nektek!

Ha esetleg van kedvenc helyed Esztergomban, de kihagytam, írd meg bártan!

Plants and I

The great benefit of living in the city was that I learned to deal with plants.

There are those who take it for granted, but to understand how great this is for me, I tell you a little bit about myself.

It is incredibly important to me to surround a lot of green.
And I’m not talking about color, but plants.
I grew up in a place where I could see the forest from the window.
Every season was beautiful and soothing here.

Hinyázik, hogy 5 perc sétára az ember már kint van az erdőben, a csendben és nyugalomban🌲.

Mivel sok időmet töltöttem kint, így az innen-onnan kapott növényeim sajnos megsínylették.
Sokszor elfelejtettem locsolni, vagy épp hogy túllocsoltam őket. Az újabb jöjevényeket inkább elajándékoztam, hogy ne jussanak ugyan arra a sorsra.
Azt hiszem, hogy akkoriban talán azért nem zavart ez, mert édesanyámnak is rengeteg növénye volt az igazi és utánozhatatlan természet pedig 5 percre.

Ahányszor sikerült elhervasztanom egy újabb kapott növényt mindig Tistou – A zöld hüvelykujjak című meséje jutott eszembe és valahol egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem tartottam őket életben.

Az egész növény mizéria egy maggal kezdődött.
Az egyik barátnőm ajánlotta, hogy próbáljam ki az avokádót.
Finom volt 😊 és jó nagy magja, amit bedugtam egy egyik virágládába.

Aztán teltek múltak a hónapok és én el is felejtettem az egészet.
Az egyik nap pedig arra figyeltem fel, hogy valami kinőtt. Egy 5-6 cm-es valami.
Két nap múlva már 10 centi volt, rá pár napra pedig már túlnőtt a 15 cm-en.
Azthiszem kíváncsi lettem, hogy mi is lesz ebből 😊.

Egészen kiskorom óta ez volt az első növény, amit magról neveltem.
Gyerekkoromban anyukám és az iskola is megismertetett ezzel, mint mindenki mást, de valahogy most mégis újdonságnak tűnt.
Csak nőtt és nőtt. Ő túl akart élni én pedig segítettem neki.
Ma már egy méteres fa lett belőle és növekedik szépen.

Mostanra egy egész növényarzenál növekszik nálam. Kedvet kaptam a nevelésükhöz, és otthon is jobban érzem magam a sok zöld között.

Szerintem mások is vannak így a növényekkel, hogy “fura” kapcsolatuk van és egyszerűen nem megy a nevelés.
De csak ajánlani tudom. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy napról napra nőnek és egy csomó új dolgot tanultam velük kapcsolatban.

Életemben nem féltem ennyire

Pénteken műtötték a cicám. Mumusnak hívják és 14 éves.

14 éve velem van. Igazi családtag.

A tavalyi betegséget leszámítva nagyon “fiatalos”, mozgékony és életvidámcicáról van szó.
Tavaly diagnosztizálták emlődaganattal, és minden megtettünk, hogy meggyógyuljon.

Tavaly év elején sajnos egy olyan doktor műtötte, aki nem igazán volt elhivatott (nem írnék nevet, csak ha kéritek privátban), így komoly komplikációk léptek fel a műtét után.

Egy másik doktorhoz, vagyis állatklinikához fordultunk (Őket szívesen megírom, mert nagyon jók! : Juhász Tamás Kisállatrendelő). Ők segítettek a hosszú felépülésben.
Sajnos kiderült, hogy a cicát újra kell műteni, így megint egy hosszú időszak kezdődött, fel kellett készíteni a cica szervezetét a műtétre.

Az altatás volt nagy kockázat, de egy hónapja már jobb vérképe volt a cicának, mint nekem 🙂

A műtétre most pénteken került sor. Nagyon izgultam.
Előtte azt hittem, hogy erős tudok lenni, de aznap minden kiesett a kezemből, és fáztam, mint amikor lázam van.
El sem tudom képzelni, hogy ha gyerekem lesz mennyire fogok izgulni ilyen esetben.

Minden anyuka előtt le a kalappal, aki átment hasonlón a gyerekével.

A sztori végül is happy end. A doktor nagyon precízen járt el, és a cicu most lábadozik. Jó van és jól viselte a műtétet.
Nagyon féltem, hogy elveszítem. És eddig úgy isten igazából soha sem gondoltam bele, hogy mi lesz, ha már nem lesz. Vagy ha lesz nem anyu, a cicám, a párom, a mamám.

Még soha senkit sem veszítettem el, aki ennyire közel állt hozzám, és ezért igazán szerencsésnek érzem magam.

Elhatározás

Itt van 2019. Pár éve mégolyan távolinak tűnt.

Minél közelebb érkezett az új év, annál többet gondolkodtam az elmúlt pár éven.
Álmok, ötletek, amikbe nem kezdtem bele, mert még ráérek…
Aztán egyre kevesebb ötlet jött, egyre kevesebb lelkesedéssel.
Egy ideje mér úgy éreztem, hogy valami nem stimmel.
Pedig látszólag semmi baj sincs az életemmel.

Már három éve élek Budapesten. Azt hiszem meg kellett tapasztalnom a városi életet, ahhoz, hogy eljussak a döntésemig.
Hogy változtatnom kell.
Eddig csak vártam, hogy kinyissam az ajtót és nekivágjag.

Erre az elhatározásra több dolog is segített eljutni.

Például az Őrségben tett kirándulásom is. Ezért nagyon hálás vagyok, hogy gyönyörű tájakon tehettem ugyan egy rövidke, de tartalmas látogatást.

Egy másik, nagyob dolog rádöbbentett újra, hogy csak egy életünk van.
És nem akarom csak túlélni az életet.
Itt olvashatsz -> a “másik dolog“-ról

Eddig amikor egy kicsit elégedetlen voltam, mindig azzal hesegettem el a gondolatot, hogy én vagyok a hülye, mert nem érzem jól magam. Meg azzal, hogy másoknak mennyivel nagyobb problémáik vannak.

Aztán jött a felismerés, hogy ez csak félig az az élet, amit élni szeretnék.
Változtatni kell. Nanem radikálisan, csak kiegészteni.
Ettől a felismeréstől kezdve újra jöttek az ötletek és a lelkesedés.

Most joggal kérdezheted, hogy jó jó, de mégis miért irtam mindezt?

Elhatároztam, hogy dokumentálom, hogy kitartsak és motiváljam magam a cél elérésének érdekében. Közben pedig lehet, hogy titeket is motiválni tudlak.

Mindamellett, hogy magamat is motiválom ezzel, reményt, inspirációt, motivációt, jókedvet szeretnék adni az embereknek, a blogomon, videóimon, képeimen, zenémen keresztül.

A nagyvárosban egyre inkább érzem, hogy szép lassan kiüresedek és rájöttem, hogy ez az üresség a természet hiányából ered. Hiányzik a tiszta levelő, a táj, az, hogy a fűben fekve zavartalanul nézhessem az eget, a felőket a csillagokat.

Az idei fogadalmak közé tartozik, hogy többet fogok foglalkozni magammal, az egészségemmel és a hobbymmal. Többet fogok járni természetbe és többet foglalkozom a zenével is.

Sohasem vágytam igazán külföldre, szeretem Magyarország tájait. És elhatároztam azt is, hogy megpróbálom megörökíteni a természet szépségeit.

Számomra az természet minden. Ez a pánikszobám, a menekülésem a zajos város elől. Ez az amire mindig is vágytam, de sohasem kezdtem bele igazán.