Titi Bag – A Kedvenc Táskám

Majdnek egy éven keresztül gondolkodtam, hogy hogyan tudnám csökkenteni a táskák számát a gardróbomban.

Mint minden nőnek, nekem is volt egy csomó táskám. MErt az egyik elég nagy a papíroknak, a másik csinos és megy az egyik ruhámhoz, valamelyik pedig kényelmes.

Szóval az évek alatt felhalmozódott egy csomó táska.
Kaptam őket, vagy azért vettem, mert reménykedtem benne, hogy kényelmesebb, vagy jobban tudok bele pakolni, mint az eddigiekbe.

Aztán találtam egy kistáskát, ami iszonyat király volt. Kényelmes, mindig mindent megtaláltam benne, ment az összes ruhámhoz..
Egy dolog kellett volna még, hogy egy kicsit nagyobb legyen.

Szakadásig hordtam a kistáskát.

Aztán jött az ötle. Mi lenne, ha lene egy ilyen táskám, csak egy kicsit nagyobb?
Mi lenne, ha valakivel csináltatnék egy ilyet?
Szóval körülnéztem az interneten.

Elhatároztam, hogy a régi táskákat eladom, felhasználom másra vagy adomány boltba viszem.

Egy dologban biztos voltam. Hogy bőrből szereném, ha készülne.
Tudum, tudom.Cruelty-free, meg vegán, meg ilyenek.
De egy dologban biztos voltam. Nem akarok kétévente venni egy táskát, ami utána elszakad, szétfoszlik, stb.
És ígya környezetet sem terhelem annyira, és a fast fashiont sem támogatom többé.

Sokat keresgélte, mire megtaláltam a megfelelő embert.

🌿 Aztán egyszer csak szembe jött velem Titi Leather Crafting weboldala. 🌿

Bartyik Kata készítette a táskám.
Egy nagyon kedven és hihetetlenül türelmes nő.💕

Segített kitalálni, hogyan lehetnea táska nagyobb, kényelmesebb,mint a pici mása. És a legfontosabb, hogy hogyan legyen  “Szofi-álló”.❤
Minden szakadását és vonalát megvizsgálta a kistáskámnak, hogy lássa, hogy nyúztam a legtöbbet.

Már több mint egy éve használom az új táskám. Gyönyörű, időtálló és nagyon kényelmes.
Azóta nem hordok más táskát.
És nagyon szeretem!

Nagyon hasznos és soha sem akarom lecserélni.


A szokásos női probléma (és a sok táska) eltűnt.😊
Ésnincs többé egy egész univerzum a táskámban, amiben soha semit sem találok meg..😂😂

 

 

Egy Őszi nap a természetben

Az ősz a kedvenc évszakom.
Szeretem, ahogy napról napra változik.
Minden változi, a fák pucérra vetkőznek és minden illat naprólnapra változik.

Szeretek sétálni a lehullott levelekben.
Beleugrani, és szétdobálni őket.

Szeretem, amikor látszik a lehelletem a hideg levegőben.
A gertyákat a sötétben. Nézni, ahogy a madarak sorakoznak, majd délre repülnek.

És szeretem a nedves avar szagát.
Ilyenkor a por szaga az eső után is más.
Látni az első deres falevelet a hideg talajon.
Az ősz boldoggá tesz.

Látni, hogy megváltozik a körülöttem lévő világ, és szép lassan elalszik, hogy tavasszal újra életre keljen.

Ilyenkor van itt az ideje, hogy egy meleg csésze teával a madárkákat figyeljem a teraszon és a kertben.
És itt ilyenkor van itt az ideje, hogy felhúzzam a meleg gyapjú zoknit.

Imádom a sok mohát az avar közt.

És a zuzmós ágakat szanaszét a talajon.

Ilyenkor teljes békét érzek és szinte semmi sem létezik.
Sem a rohanás, sem a dolgok, amiket elkéne inzétni.
Nagyon biztonságos érzés.

Szeretem nézegetni a madárkákat, ezért egészen az ősz közepétől a tél végéig teszek ki nekik ennivalót.

Imádom a napot az arcomon.
Minden pillanatát ki akarom élvezni, mielőtt jön a tél és kitudja mikor fog újra sütni a nap.
Napokig, hetekig, akár hónapokig várni rá.

Ilyenkor utoljára mér szedek egy adag gyógynövényt.
Ebből abból, amit még találok.
Cickafarkot, Csalánt, Madársóskát….

Ez volt az ősz utolsó napjainak egyike
amikor még tudok gyűjteni gyógynövéyeket.
Idén talán utoljára.

Kiszárítom őket, így készülök a télre.