My first song is done :)

Finally, I recorded my first song. I’ve been really looking forward to this moment. I’ve written a lot of songs, but I’ve never been able to compose and sing background music for her. I enjoyed this adventure incredibly.

It brought something new to me. I had to learn how to use music editing software and what to say. It wasn’t easy, but I managed it. 😊

I hope to be able to make the music foundation for my other music soon. Not a professional arrangement, not a high quality, no studio album, but I had a great desire.💕💕💕

Hope you like it too!😊

An autumn day in nature

Autumn is my favorite season. I like the way it changes. Everything changes, the trees get naked and every fragrance changes day by day.

I like to walk in the fallen leaves. Jump in and throw them away.

I like it when my breath is visible in the cold air.
Candles in the dark. Look at how the birds sit in lines and then fly south.

And I like the smell of wet fallen leaves. In this season, the smell of dust is different even after the rain. Seeing the first rimy leaf on the cold ground. Autumn makes me happy.

I love to see the world around me change and slowly fall asleep to come back to life in the spring.

And it’s time to watch the birds on the patio or in the garden with a warm cup of tea.
And now is the time to pull on the warm wool socks.

I love the mosses under the fallen leaves.

And lichen branches all over the ground.

At this point, I feel complete peace and almost nothing exists. Neither the rush nor the things I should have to do. It feels a very safe feeling.

I like to look at the birds, so from the middle of autumn to the end of winter I make food for them.

I love the last strong sunbeams on my face. I want to enjoy every moment before winter comes and nobody knows when the sun will shine again. Waiting for days, weeks, months.

This is the last time I pick a dose of herbs.
Yarrow, Nettle, Oxalis….

It was one of the last days of autumn when I can collect herbs. Maybe the last time this year.
I’ll dry them like that, I’m getting ready for the winter.

 

Mennyi az esélye egy átlag magnak, hogy fa legyen belőle?

What is the probability of an average seed to become a tree?

Well, let’s see:

A few words about sprouts::

For a seed to become a sprout, it needs a lot of nutrients.
Necessary reserves of nutrients are contained in the cotyledons or the seed.

At the beginning of sprouting, the seed needs water.
The water is absolutely necessary for the seed.
Not a drop of water, but a constant supply of water.

Water demand varies from plant to plant.
Even a few plants take up minimal water, for example, an avocado needs a constant amount of water to sprouting at all and then survive.

As the germ begins to grow, its oxygen uptake increases.
Later, the uptake of carbon dioxide.
Different enzymes are activated and degradation begins,
which reduces the number of reserve nutrients in the seed.
It will soon take root and after than the first bud will appear.
This also happens at different speeds per plant.

The first breath

With the appearance of foliage, photosynthesis of the plant begins, ie the production of organic matter. This is important because by this time the seed’s reserve nutrients are running low.

For example, if the plant is damaged in this state, it will be harder to grow or not at all to recover, but it depends on the plant we are talking about.

Many plants still sprout easily, unfortunately, this is not true for all seeds.
Pines are much harder to sprouting, but radishes or broccoli are simple.

Even at home, a seed can sprout quickly, while in nature it is not that easy.
In my own “garden” I also protect, nourish the freshly sprouted plant.
I pay attention to where to plant it in the beginning.
But in nature, seeds can fall anywhere…

A lot of seeds may not be in a place where they can sprout or grow or live.

There’s also a (more) super-video on YouTube about this.
This is the first few days of an oak:


You can read more about this in the Eden Garden article (Hungarian):

https://www.edenkert.hu/kertepites-kerttervezes/kertapolas/magvetes-lepesei-otthon/1967/

All in all about the problems of a seed:

🌿There is not enough water to either germinate or dry out the sprout.
🌿Too cold,
🌿Too hot. The plant withers immediately after germination.
🌿The seed is too deep in the ground (Ez nem minden fajta növénynél probléma, de van amelyik így soha sem fog kicsírázni)
🌿The seed is not in the ground (Ez szintén adott fajta növényeknek előny, valamelyiknek pedig óriási hátrány).

Bónusz, ha valami, vagy valaki megeszi a magot…

És mi lesz a csírával?

A csírázáshoz víz és hő kell.
Ebből minden növénynek annyi, amennyi neki szükséges ehhez.
De ha már kicsírázott a növény, akkor szülsége van fényre, a fotoszintézishez, tehát a magas aljnövényzet, vagy a nála magasab és sűrűbb növényzet hátráljtatni tudja a növekedésben.
És persze szüksége van megfelelő talajra a táplálék felvételhez.

Aztán persze jöhetnek az állatok és az emberek, akik megeszik, letapossák, levágják, vagy letépkedik.

Persze láttunk már hardcore növényeket, amik a bazilika tetején is gyökeret vernek, vagya ház falán, de nem minden növény ilyen superplant.

Szóval nem egyszerű magnak lenni, sem csírának, annak a fának, amelyik felnő pedig sok tisztelet jár.

Egy fa évente átlegosan hány magot hoz, ebből hány fa lesz.

Erre csak becslések vannak, mert nagyon függ a fatájától.

De ha megnézzük az alábbi képeket, el tudjuk képzelni,hogy mennyi mag kerül le egy fáról.

0564.jpeg

Mandula

Akác (édenkert.hu)

Kapcsolódó kép

Almafa (havannacsoport.hu)

Szóval kijelenthetjük, hogy nem egyszerű a növényeknek.

Érdekesség: a mókusok nagyban hozzájárulnak, hogy a tölgyek ki tudnak csírázni, és csemete lesz belőlük.

Plants and I

The great benefit of living in the city was that I learned to deal with plants.

There are those who take it for granted, but to understand how great this is for me, I tell you a little bit about myself.

It is incredibly important to me to surround a lot of green.
And I’m not talking about color, but plants.
I grew up in a place where I could see the forest from the window.
Every season was beautiful and soothing here.

Hinyázik, hogy 5 perc sétára az ember már kint van az erdőben, a csendben és nyugalomban🌲.

Mivel sok időmet töltöttem kint, így az innen-onnan kapott növényeim sajnos megsínylették.
Sokszor elfelejtettem locsolni, vagy épp hogy túllocsoltam őket. Az újabb jöjevényeket inkább elajándékoztam, hogy ne jussanak ugyan arra a sorsra.
Azt hiszem, hogy akkoriban talán azért nem zavart ez, mert édesanyámnak is rengeteg növénye volt az igazi és utánozhatatlan természet pedig 5 percre.

Ahányszor sikerült elhervasztanom egy újabb kapott növényt mindig Tistou – A zöld hüvelykujjak című meséje jutott eszembe és valahol egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem tartottam őket életben.

Az egész növény mizéria egy maggal kezdődött.
Az egyik barátnőm ajánlotta, hogy próbáljam ki az avokádót.
Finom volt 😊 és jó nagy magja, amit bedugtam egy egyik virágládába.

Aztán teltek múltak a hónapok és én el is felejtettem az egészet.
Az egyik nap pedig arra figyeltem fel, hogy valami kinőtt. Egy 5-6 cm-es valami.
Két nap múlva már 10 centi volt, rá pár napra pedig már túlnőtt a 15 cm-en.
Azthiszem kíváncsi lettem, hogy mi is lesz ebből 😊.

Egészen kiskorom óta ez volt az első növény, amit magról neveltem.
Gyerekkoromban anyukám és az iskola is megismertetett ezzel, mint mindenki mást, de valahogy most mégis újdonságnak tűnt.
Csak nőtt és nőtt. Ő túl akart élni én pedig segítettem neki.
Ma már egy méteres fa lett belőle és növekedik szépen.

Mostanra egy egész növényarzenál növekszik nálam. Kedvet kaptam a nevelésükhöz, és otthon is jobban érzem magam a sok zöld között.

Szerintem mások is vannak így a növényekkel, hogy “fura” kapcsolatuk van és egyszerűen nem megy a nevelés.
De csak ajánlani tudom. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy napról napra nőnek és egy csomó új dolgot tanultam velük kapcsolatban.