An autumn day in nature

Autumn is my favorite season. I like the way it changes. Everything changes, the trees get naked and every fragrance changes day by day.

I like to walk in the fallen leaves. Jump in and throw them away.

I like it when my breath is visible in the cold air.
Candles in the dark. Look at how the birds sit in lines and then fly south.

And I like the smell of wet fallen leaves. In this season, the smell of dust is different even after the rain. Seeing the first rimy leaf on the cold ground. Autumn makes me happy.

I love to see the world around me change and slowly fall asleep to come back to life in the spring.

And it’s time to watch the birds on the patio or in the garden with a warm cup of tea.
And now is the time to pull on the warm wool socks.

I love the mosses under the fallen leaves.

And lichen branches all over the ground.

At this point, I feel complete peace and almost nothing exists. Neither the rush nor the things I should have to do. It feels a very safe feeling.

I like to look at the birds, so from the middle of autumn to the end of winter I make food for them.

I love the last strong sunbeams on my face. I want to enjoy every moment before winter comes and nobody knows when the sun will shine again. Waiting for days, weeks, months.

This is the last time I pick a dose of herbs.
Yarrow, Nettle, Oxalis….

It was one of the last days of autumn when I can collect herbs. Maybe the last time this year.
I’ll dry them like that, I’m getting ready for the winter.

 

Plants and I

The great benefit of living in the city was that I learned to deal with plants.

There are those who take it for granted, but to understand how great this is for me, I tell you a little bit about myself.

It is incredibly important to me to surround a lot of green.
And I’m not talking about color, but plants.
I grew up in a place where I could see the forest from the window.
Every season was beautiful and soothing here.

Hinyázik, hogy 5 perc sétára az ember már kint van az erdőben, a csendben és nyugalomban🌲.

Mivel sok időmet töltöttem kint, így az innen-onnan kapott növényeim sajnos megsínylették.
Sokszor elfelejtettem locsolni, vagy épp hogy túllocsoltam őket. Az újabb jöjevényeket inkább elajándékoztam, hogy ne jussanak ugyan arra a sorsra.
Azt hiszem, hogy akkoriban talán azért nem zavart ez, mert édesanyámnak is rengeteg növénye volt az igazi és utánozhatatlan természet pedig 5 percre.

Ahányszor sikerült elhervasztanom egy újabb kapott növényt mindig Tistou – A zöld hüvelykujjak című meséje jutott eszembe és valahol egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem tartottam őket életben.

Az egész növény mizéria egy maggal kezdődött.
Az egyik barátnőm ajánlotta, hogy próbáljam ki az avokádót.
Finom volt 😊 és jó nagy magja, amit bedugtam egy egyik virágládába.

Aztán teltek múltak a hónapok és én el is felejtettem az egészet.
Az egyik nap pedig arra figyeltem fel, hogy valami kinőtt. Egy 5-6 cm-es valami.
Két nap múlva már 10 centi volt, rá pár napra pedig már túlnőtt a 15 cm-en.
Azthiszem kíváncsi lettem, hogy mi is lesz ebből 😊.

Egészen kiskorom óta ez volt az első növény, amit magról neveltem.
Gyerekkoromban anyukám és az iskola is megismertetett ezzel, mint mindenki mást, de valahogy most mégis újdonságnak tűnt.
Csak nőtt és nőtt. Ő túl akart élni én pedig segítettem neki.
Ma már egy méteres fa lett belőle és növekedik szépen.

Mostanra egy egész növényarzenál növekszik nálam. Kedvet kaptam a nevelésükhöz, és otthon is jobban érzem magam a sok zöld között.

Szerintem mások is vannak így a növényekkel, hogy “fura” kapcsolatuk van és egyszerűen nem megy a nevelés.
De csak ajánlani tudom. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy napról napra nőnek és egy csomó új dolgot tanultam velük kapcsolatban.