Posted on

Wood Sorrel – Edible Plants

The woodsorrel is a nutritious edible weed.

Wood sorrel is one of my favorite edible wild plants.
Its sorrel taste is great and you can use it in a morning salad. It’s found all over in Hungary. If you keep your eyes open, you will find it everywhere.

The genus name for wood sorrel is oxalis.
There are many different species. Some have white flowers, some have yellow or pink.

In Hungary, yellow occurs most often.

Wood sorrel is high in vitamin C and also contains vitamin A and also high in oxalic acid.

I love eating a sprig of wood sorrel all by itself. It’s also one of my favorite salad ingredients.
Both the leaves and the flowers are edible.

People eating wood sorrel in salads at fancy New York restaurants.
And sweetened wood sorrel tea is said to taste something like lemonade, and some people use it in beer-making.

How can you Identify?

It has three heart-shaped leaves.  Because it has three leaves on each stem, it is sometimes confused with clover.
Each leaf has a center crease.
The leaves are usually green.

Posted on

Mumus – Rákdiagnózis

Mumusnál 3 éve diagnosztizálták a rákot.

Azóta túlvagyunk 3 műtéten. Minden műtét előtt nagyon izgultam és nem voltam benne biztos, hogy érdemes belemenni.
De minden műtét után, a lábadozás után jobban lett.

Egy ember esetében nem kérdés. Ha megbetegszik, akkor is meg kell próbálni mindenféle módszert.
Ilyenkor senki sem mondja, hogy “nem rossz neki?”, „minek megkínozni” vagy hogy “tényleg megéri?”

Amikor szóbakerül, hogy műtétre megyünk,mert emlődaganata volt a cicának, akkor ezeketa kérdéseket szinte mindig megkapom.
Neki nem jár a gyógyulás? A hosszú élet? A törődés?Mi a jobb? Az onkológus? Vagy jobb, ha elaltatják?

Jelenleg együtt küzdünk a rákkal, nap mint nap.

Mumus mostmár 15 és fél éve van velem.
Életerős és vidám cica. Máramennyire a mácskák vidámak.
Mufurc és kutakodó, sokszor gyanakvó, de mindemellett játékos és nagyon tud szeretni.

Amikor először jártunk az onkológián, nem is hitték elelsőre,hogy Mumus már ennyi idős.

Amikor megjött a szövettan, összetörve éreztem magam.
Sírtam és nem értettem, hogy miért történik ez.
Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek.

De végigvettük a lehetőségeket, és a harc mellett döntöttem.
Az első műtétje után csak feküdtem mellette napokig.
Hallgattam ahogy lélegzik, minden apró mozdulatát figyeltem.
A műtét előtt már lassabb volt, de ezt betudtam a korának.
Morcosabb és fáradékonyabb volt, de erről is azt gondoltam, hogy “hiszen ez egy öreg cica”.
De a műtét után, amikor már teljesen meggyógyult a seb, megint jól volt, fiatalos, éreterős, rosszalkodós cica lett újra.

Itt már tudtam, hogy a rák kezdte elvenni az erelyét.
Aztán észrevettem egy újabb csomót a hasfalán.
Akkor megint féltem és nagyon rosszul érintett, hogy lassan hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy a cica, aki 12 éves koromtól velem van, lassan itt fog hagyni engem.
Figyelgettem a csomót és egy év után már elég nagy lett ahhoz, hogy újabb műtét következzen.

Az orvosok hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak.
Jó hír volt, hogy nem képzett áttétet. A második műtét utáni szövettan is megerősítette, hogy nincs áttét. Egyszerűen csak korból adodóan hajlamos lett erre.

A második műtét után ugyan az történt. A lábadozás után sokkal jobban volt. Szaladgált, játszott és mindenbe belemászott mint régen.

De a gondolat ott volt. Hogy nem tudom mennyi ideig van még jól. Száz meg száz fényképet készítettem. Minden apró pillanatot megragadtam, amikor odabújt, vagy játszani lehetett vele. Minden nap összepuszilgatom és és magamba szívom az illatát, mert nem akarom, hogy később vegyem észre, hogy ezeket a pillanatokat már nem kapom vissza.

Aztán az onkológián kötöttünk ki.
Itt a doktornő

Amíg minden rendben van, azt hiszi az ember, hogy minden ráér. Hogy, annyi időnk van még, és csak halogatunk mindent, mert hiszen „lesz még lehetőség rá”, “majd holnap”.
De amikor a doktornő kimondta, hogy ez bizony beférkőzte magát a mindennapjainkba, megtanultam minden percet értékelni, minden együtt töltött percet.
És megtanultam, hogy amit igazán szeret az ember, az számít. Nincs idő, mindig, mindent addig kell megtenni, megélni, ameddig lehet.

Sokan mondták, hogy: „altasd el”, “mire jó a műtét”.
Azt hiszem nem értik, hogy nem csak “egy állat” nekem.

Ők sem akarnák, hogy más döntsön arról, hogy mikor van vége, és nem akarom elvennia szép napjait, amit még boldgoan tölthet.

Most kapja a gyógyszert. Most minden rendben van.

És nézem ahogy felugrik az ágyra és dorombolva elnyúlik rajta. Nézem ahogy felurgik az ölembe, felmegy az asztalra, végigszagolgat mindent és megpróbál ráfeküdni a laptopra, hogy csak vele foglalkozzak.
Most jól van és ez a lényeg.
Nézem, ahogy dorombolva az ölembe fekszi, ahogy játszik.

És csendben visszanyelem a könnyeimet,mert nem tudom meddig lesz még jól, de az tudom, hogy ott leszek  mellette a végéig.

 

Posted on

Finally spring is here

Finally, spring is here.?

The tiny bees came out. The flowers blooming.?
Everything is getting greener everywhere.

And I found a four-leaved clover again. ?
I hope it will bring me luck. ?
I’m waiting for that.

The sun is shining and the weather is good.

We picked a few nuts last fall.?
I took it to the squirrels with a big basket.
They live at the end of the garden, and very rare times they came up to the balcony.
I spring they are already finding food, but it is good for them to have a snack.

Posted on

4 Musical Instrument I fell in love with it immediately!

Sometimes I have the feeling that “I have to sit down and playing on the piano”.
sometimes this feeling came when I’m not home and of course, there is no piano nearby. ?

But I always wanted to learn something else.
To learn something else or something that can “fit in your pocket”.

Well, now I’m going to show you which instruments I fell in love with completely! ?

1. Hangdrum

His voice is something magical, certainly hard to learn, but worth it.
Of course, it is horror-priced, so unfortunately for a long time, I will only be in platonic love.

2 Ocarina

She has a beautiful, supernatural voice.
If I close my eyes I swear I see the wind dance.
It’s like a fairy is dancing or I don’t know, but I really like it.
And the bonus is that it fits in my pocket.

3 Kalimba

Kalimba is also “pocket-fit”. It’s not really fit in my pocket, but not a piano size.
I fell in love with her voice. It’s just adorable!

4 Cajon

I think it is a miracle drum ?
and can make almost any rhythm and sound!


I just love it, I want it!

Oh, my goddess! ?

 

Strong desire:

I just love it!

I think I have to save money again. Maybe it will be some years, but I think these worth it.
And after I need some years to learn these miracles! ?

Posted on

Winter farewell

Spring is coming soon.

Every year I look forward to seeing the weather getting warmer. ?
When I feel the power of the sun as it shines and I feel I’m refreshing.

So at the end of winter, at the beginning of spring, I always remember what I like in winter and what I don’t.
Every spring I have a little winter farewell.
I say goodbye to the snowflakes, peace of the holidays, the winter landscape, my winter clothes and, of course, the cold.

I love their tiny flakes and their pattern. ❄
I love that I can see every breath I take.

Winter is beautiful, just cold. My body does not like the cold very much, so I prefer a layered dress, which gives me a lot of opportunity about wearing various wichty clothes.
When I have the time and opportunity I like to make my clothes what I dreamed.

In this little video you can see one of the clothes I made in this winter. ?
I will also make a separate blogpost for the clothes for you..

I’ll start packing the winter clothes to give space to the spring clothes.
These witchy and north dresses are most missing when the winter is over. Unfortunately, as time is getting better, they are less well-suited. ?
So I say good bye to my winter clothes too. ?

Of course there are some that I don’t miss in the spring.
People are more standoffish in winter, and in spring everyone is getting a little smoother and opening up.

What is still happening also in the spring, these are the diseases. ?
I will be sick in winter many times, but especially in spring. I do not really like the excessive medicine consumption, So I usually consume herbs besides necessary medicines,
I try to heal myself from diseases in this way.
You can read in a separate blogpost which herbs were good for me for many years.

In any case, I look forward to the spring, the flowers coming out of the ground and the scents of spring.
This time people are noticeably smile more and start to feel better after the long winter.

What are your favorite seasons?

Posted on

I never feared so much than..

My cat had surgery on Friday. Her name is Mumus and she’s 14 years old.

She’s been with me for 14 years. Real family member.

Exept the last year’s illness, she is very youthful, agile and happy.

Last year, she was diagnosed with breast cancer and we did a lot to heal.

At the beginning of last year, unfortunately, the doctor who operated was not very careful (I not write a name, only if you ask in private) did not pay attention to the cat’s age, so serious complications occurred after surgery.

We turned to another doctor at animal clinic (I write the name because they are very good! Tamás Juhász Animal Hospital). They helped in the long recovery. Unfortunately, we got the bad news that the cat had to be re-operated.
So a long period started again, and the kitten’s organization had to be prepared for surgery.

Pre-surgery anesthesia was a big risk (because of the age) , but a month ago she had a better blood test than me 🙂

The surgery was now on Friday. I was very frightened, confused and nervous. Before this, I thought I could be strong, but that day everything fell out of my hand and I was cold as I was having a fever. And my stomach was “up and down”. I can’t imagine if I have a child, how will I behave in a similar situation. Every mother deserves a congratulation, who went through a similar or harder situation with her child.

The story is finally a happy end. The doctor worked very precisely and Mumus is now recovering. She’s good now.

I was very afraid to lose her. And so far, I never really thought about what would happen if I lose her.

Or I lose my mom, my partner, my gradma….

I’ve never lost anybody who was so close to me and I feel really lucky.