Beküldve:

Semmi sem marad meg a dió alatt… Vagy mégis? 😍

Többen is kérdeztétek az elmúlt hónapokban, hogy mégis milyen növény marad meg a diófa alatt.
Szofi, mit csinálsz te, hogy jungel van alatta.

Hát elmesélem. Semmit, és mindent is.😄

Sok sok utánajárással sikerült olyan növényeket összeválogatni, amikkel nem kell foglalkozni, öntözni, csak kordában tartani.

Na de akkor jöjjön is a lista, alább pedig a képekhez még plussz kommentárt fűztem nektek, hogy jobban eligazodjatok.

Szóval a lista 😊:
– Lágyszárú bazsarózsa.
– Írisz (nagyon szép zöld, de sosem virágzik itt az árnyék miatt)
– Fás szárú bazsarózsa.
– Aranycserje, a sima és a korai fajta.
– Kis meténg, nagy meténg, (talajtakaró)
– Igazi páfrány, nem a külföldi, hanem erdei.
– Amerikai ibolya (viola sororia)
– A fűzfa (kosárfonó) sövényként tolerálja, idén tavasszal lett leszúrva három bot, már hajtanak.
– Hibiszkusz,
– Borostyán
– Varjúháj,
– Vadrózsa/csipkerózsa (2 kétéves, 1 egyéves hajtás)
– Mini tuja ( a dió levelében növekedésgátló van, íg, nagyon lassan nől, de jól érzi magát.) Neki sajnos nem tudom a nevét sem a fajtáját. De ha valaki tudja, írja meg. 😄
– Bodza (ő bármit is kibír 😂 és bármilyen alakúra metszhető. ( ha minden évben metszed nem lesz virága. Nálunk nem baj, mert a kertben máshol van szabadon hagyott bodza.)
– Tulipánból az az igazi régi piros, meg a sárga minden évben szép alatta.
– Kerek repkény (talajtakaró)
– Indiai eper (talajtakaró)
– Fekete ribizli
– Josta
– Mahónia

– Húsos som

Nagyjából ez mind lakik a diófa alatt nálunk😄

Fontos még, hogy nem locsolunk, lusták vagyunk és csak néha metszünk.

Az avart is csak a fűről húzom össze ősszel, nagyjából kétszer.

A füves terület körüli növényeknél pedig a dió avarja is ottmarad, néha a dió is😅 . Amit levágok a növényekről, mert épp alakítom őket, be szoktam dobni alájuk.

A dió alatt füvet is csak a legmagasabb állással (nálunk 6-os a fűnyíróval és az kb 10-15 cm) és ritkán nyírjuk 😃

 

Na jöjjenek a képek:
Itt a képen a fenti felsorolásból a nagy fa a diófa. (Április vége/Május eleje)
A fa tövében az amerikai ibolya látható már levirágozva. Az ibolya közepén áll a mini tuja. A fele látszik csak ki, mert az ibolya levele ilyenkorra már van ahol 20-25 cm magas.
Közvetlenül a fa tövében az írisz csücsül, mint írtam, ennyire árnyékban csak gyönyörű zöld, de napsütés nélkül nem virágzik soha.
(Távolabb a Hibiszkuszok mögött, a magasnak tűnő fű, az írisz és ott már virágzik is, mert délután éri a nap.)
A diófa mögött, de még mindig a lombja alatt látható az aranycserje.
Itt jól érzi magát ő is. Az aranycserje alatt pedig kis meténg és nagy meténg lakik.
Jobbra a képen két hibiszkusz bokor, már 2 éve itt vannak és nőnek is rendesen. A hibiszkuszoktól hátrébb, a képen balrább pedig a húsos som.
Középen pedig egy árnyéktűró (olcsóbb fajta) fűmagról vetett füves terület van. Ezt feljebb írtam, hogy néha nyírjuk, meg az avart legerebjézzük, de nem nincs locsolva, meg tápozva, meg lusták vagyunk, na. 😂😄
A fenti képen kb ugyan az látható, mint az előzőn,
de a kép jobb oldalán Van még a cserépben vadrózsa. (A cserép alja teljesen lyukas, így a földben van a rózsa, a cserép csak dísz, meg amíg kicsi így nem nyírom le. 🙂)
A kép jobboldalán még látszik egy nagyobb és egy kicsegg bodza bokor is.
A bodzában azt szeretem, hogy könnyen alakítható és szívós növény.
Gyorsan nől és nagy felületen ad zöld foltokat a kertben.
A nagyobbikra komló van felfuttatva, mert a termését fel szoktam használni. (Így nem magzik szét a kertben)
A bodza tövében pedig egy buxus csücsül. ( mini 400 Ftorintos aprüság volt, amikor ide került)
Itt látszik a diófától rögtön jobbra a Fásszárú bazsarózsa (már levirágzott).
Bazsarózsától jobbra a páfrány erdő 🙂
A Dió tövében az Írisz.
A karózott fácska egy eperfa. Máshol vana kertben termő, őt csak dísznek hagytuk meg, Pici „bubi” frizurás nyalóka formára nyírom mindig vissza.
(mivel nem rendeltetésszerű, hanem dísz, ezért őt nem is vettem fel a listára)
Dió előtt az Amerikai Ibolya.
És jobbra a páfrány erdő 😃
Ezen a területen szokott nyílni a sok sárga és piros tulipán is.
A háttérben lévő szőlő elég nyomi volt, amikor beköltüztünk, jelenleg rehabilitáción van. 🤣
Itt a fenti képen jobban látszik az ibolya, meg a tujácska is.
A Dió közvetlen tövében egy kisebb mahónia bokor. Tavaly még csak 20 cm volt, még nem volt metszve, mostanra úgy 40-45 cm. Ő is nől szépen.
A dió és az aranycserje közt még csak most kezdtünk el sövényt nevelni.
Itt most jelenleg egy teszt inkubátor van.
Később erreől is beszámolok, ha kéritek.A teszt ikubátorban jelenleg az alábbi mini jövevény növények vannak:
– Kőris
– Tölgy
– Borbolya
– Fagyal
– Csíkos kecskerágó
– Mezei juhar
– Korai juhar
– És még legalább 5, aminek a nevét sem tudom még, de majd kiderítem.
Szóval itt történik a további diófa avar és árnyék tűrő növények kitesztelése 😍🥰
Ezek többségét vagy a kertben itt-ott kinőtt, de nem jó helyen lévő növények átültetéséből, vagy a környező árokszéléről, erdőszéléről szedtük össze.
Vagy pedig magról nőttek.
Egyelőre mindegyik szépen nől és fejlődik, és a metszést is elviselték.
Egy kivételével, aminek nem tudtam a nevét. az sajnos sínylődik, de még meglátjuk mi lesz vele.
Itt a fenti képen a távolabbi növények is látszanak.
Van boróka, bodza, parkrózsák, rózsák, jezsámen, lilaakác is.
Itt inkább az összekép érdekes, mert azok a növények már csak a diófa lombjának a szélén vannak.
Ezt a képet meg teljesen másik oldaról, a rózsákon túlról készítettem,
de itt is látszik jobra a másik képen is látható bodza, mint tájékozódási pont.
A rózsák felett még van dió lomb, és közülük sem szoktam felszedni a dióleveleket, csak a diót.
Itt helyet kapott még a rózsák közt:
– fehér, rózsaszín, lila ibolya
– Bugás lángvirág (idén van itt először, róla még kiderül, hogy szereti e)
– Mustokály zsálya
– Citromfű (az mindent is bír és szétszaporodik)
– Clematis Lila és egy nagyvirágú Rózsaszín.Összességében az elmúlt 3 év tapasztalatából elmondhatom, hogy teljesen biztos vagyok abban, hogy a megfelelő növényekkel egy egész oázist lehet a diófa alá telepíteni.
Nem sok energiával és lusta kertészként is. 😘🥰Mi imádjuk, a madarak is imádják. Remélem nektek is tetszik és hasznos is amit összeszedtem.  😘
Beküldve:

Mumus – Rákdiagnózis

Mumusnál 3 éve diagnosztizálták a rákot.

Azóta túlvagyunk 3 műtéten. Minden műtét előtt nagyon izgultam és nem voltam benne biztos, hogy érdemes belemenni.
De minden műtét után, a lábadozás után jobban lett.

Egy ember esetében nem kérdés. Ha megbetegszik, akkor is meg kell próbálni mindenféle módszert.
Ilyenkor senki sem mondja, hogy „nem rossz neki?”, „minek megkínozni” vagy hogy „tényleg megéri?”

Amikor szóbakerül, hogy műtétre megyünk,mert emlődaganata volt a cicának, akkor ezeketa kérdéseket szinte mindig megkapom.
Neki nem jár a gyógyulás? A hosszú élet? A törődés?Mi a jobb? Az onkológus? Vagy jobb, ha elaltatják?

Jelenleg együtt küzdünk a rákkal, nap mint nap.

Mumus mostmár 15 és fél éve van velem.
Életerős és vidám cica. Máramennyire a mácskák vidámak.
Mufurc és kutakodó, sokszor gyanakvó, de mindemellett játékos és nagyon tud szeretni.

Amikor először jártunk az onkológián, nem is hitték elelsőre,hogy Mumus már ennyi idős.

Amikor megjött a szövettan, összetörve éreztem magam.
Sírtam és nem értettem, hogy miért történik ez.
Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek.

De végigvettük a lehetőségeket, és a harc mellett döntöttem.
Az első műtétje után csak feküdtem mellette napokig.
Hallgattam ahogy lélegzik, minden apró mozdulatát figyeltem.
A műtét előtt már lassabb volt, de ezt betudtam a korának.
Morcosabb és fáradékonyabb volt, de erről is azt gondoltam, hogy „hiszen ez egy öreg cica”.
De a műtét után, amikor már teljesen meggyógyult a seb, megint jól volt, fiatalos, éreterős, rosszalkodós cica lett újra.

Itt már tudtam, hogy a rák kezdte elvenni az erelyét.
Aztán észrevettem egy újabb csomót a hasfalán.
Akkor megint féltem és nagyon rosszul érintett, hogy lassan hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy a cica, aki 12 éves koromtól velem van, lassan itt fog hagyni engem.
Figyelgettem a csomót és egy év után már elég nagy lett ahhoz, hogy újabb műtét következzen.

Az orvosok hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak.
Jó hír volt, hogy nem képzett áttétet. A második műtét utáni szövettan is megerősítette, hogy nincs áttét. Egyszerűen csak korból adodóan hajlamos lett erre.

A második műtét után ugyan az történt. A lábadozás után sokkal jobban volt. Szaladgált, játszott és mindenbe belemászott mint régen.

De a gondolat ott volt. Hogy nem tudom mennyi ideig van még jól. Száz meg száz fényképet készítettem. Minden apró pillanatot megragadtam, amikor odabújt, vagy játszani lehetett vele. Minden nap összepuszilgatom és és magamba szívom az illatát, mert nem akarom, hogy később vegyem észre, hogy ezeket a pillanatokat már nem kapom vissza.

Aztán az onkológián kötöttünk ki.
Amíg minden rendben van, azt hiszi az ember, hogy minden ráér. Hogy, annyi időnk van még, és csak halogatunk mindent, mert hiszen „lesz még lehetőség rá”, „majd holnap”.
De amikor a doktornő kimondta, hogy ez bizony beférkőzte magát a mindennapjainkba, megtanultam minden percet értékelni, minden együtt töltött percet.
És megtanultam, hogy amit igazán szeret az ember, az számít. Nincs idő, mindig, mindent addig kell megtenni, megélni, ameddig lehet.

Sokan mondták, hogy: „altasd el”, „mire jó a műtét”.
Azt hiszem nem értik, hogy nem csak „egy állat” nekem.

Ők sem akarnák, hogy más döntsön arról, hogy mikor van vége, és nem akarom elvennia szép napjait, amit még boldgoan tölthet.

Most kapja a gyógyszert. Most minden rendben van.

És nézem ahogy felugrik az ágyra és dorombolva elnyúlik rajta. Nézem ahogy felurgik az ölembe, felmegy az asztalra, végigszagolgat mindent és megpróbál ráfeküdni a laptopra, hogy csak vele foglalkozzak.
Most jól van és ez a lényeg.
Nézem, ahogy dorombolva az ölembe fekszi, ahogy játszik.

És csendben visszanyelem a könnyeimet,mert nem tudom meddig lesz még jól, de az tudom, hogy ott leszek  mellette a végéig.

[:en]Mumusnál 3 éve diagnosztizálták a rákot.

Azóta túlvagyunk 3 műtéten. Minden műtét előtt nagyon izgultam és nem voltam benne biztos, hogy érdemes belemenni.
De minden műtét után, a lábadozás után jobban lett.

Egy ember esetében nem kérdés. Ha megbetegszik, akkor is meg kell próbálni mindenféle módszert.
Ilyenkor senki sem mondja, hogy „nem rossz neki?”, „minek megkínozni” vagy hogy „tényleg megéri?”

Amikor szóbakerül, hogy műtétre megyünk,mert emlődaganata volt a cicának, akkor ezeketa kérdéseket szinte mindig megkapom.
Neki nem jár a gyógyulás? A hosszú élet? A törődés?Mi a jobb? Az onkológus? Vagy jobb, ha elaltatják?

Jelenleg együtt küzdünk a rákkal, nap mint nap.

Mumus mostmár 15 és fél éve van velem.
Életerős és vidám cica. Máramennyire a mácskák vidámak.
Mufurc és kutakodó, sokszor gyanakvó, de mindemellett játékos és nagyon tud szeretni.

Amikor először jártunk az onkológián, nem is hitték elelsőre,hogy Mumus már ennyi idős.

Amikor megjött a szövettan, összetörve éreztem magam.
Sírtam és nem értettem, hogy miért történik ez.
Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek.

De végigvettük a lehetőségeket, és a harc mellett döntöttem.
Az első műtétje után csak feküdtem mellette napokig.
Hallgattam ahogy lélegzik, minden apró mozdulatát figyeltem.
A műtét előtt már lassabb volt, de ezt betudtam a korának.
Morcosabb és fáradékonyabb volt, de erről is azt gondoltam, hogy „hiszen ez egy öreg cica”.
De a műtét után, amikor már teljesen meggyógyult a seb, megint jól volt, fiatalos, éreterős, rosszalkodós cica lett újra.

Itt már tudtam, hogy a rák kezdte elvenni az erelyét.
Aztán észrevettem egy újabb csomót a hasfalán.
Akkor megint féltem és nagyon rosszul érintett, hogy lassan hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy a cica, aki 12 éves koromtól velem van, lassan itt fog hagyni engem.
Figyelgettem a csomót és egy év után már elég nagy lett ahhoz, hogy újabb műtét következzen.

Az orvosok hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak.
Jó hír volt, hogy nem képzett áttétet. A második műtét utáni szövettan is megerősítette, hogy nincs áttét. Egyszerűen csak korból adodóan hajlamos lett erre.

A második műtét után ugyan az történt. A lábadozás után sokkal jobban volt. Szaladgált, játszott és mindenbe belemászott mint régen.

De a gondolat ott volt. Hogy nem tudom mennyi ideig van még jól. Száz meg száz fényképet készítettem. Minden apró pillanatot megragadtam, amikor odabújt, vagy játszani lehetett vele. Minden nap összepuszilgatom és és magamba szívom az illatát, mert nem akarom, hogy később vegyem észre, hogy ezeket a pillanatokat már nem kapom vissza.

Aztán az onkológián kötöttünk ki.
Itt a doktornő

Amíg minden rendben van, azt hiszi az ember, hogy minden ráér. Hogy, annyi időnk van még, és csak halogatunk mindent, mert hiszen „lesz még lehetőség rá”, „majd holnap”.
De amikor a doktornő kimondta, hogy ez bizony beférkőzte magát a mindennapjainkba, megtanultam minden percet értékelni, minden együtt töltött percet.
És megtanultam, hogy amit igazán szeret az ember, az számít. Nincs idő, mindig, mindent addig kell megtenni, megélni, ameddig lehet.

Sokan mondták, hogy: „altasd el”, „mire jó a műtét”.
Azt hiszem nem értik, hogy nem csak „egy állat” nekem.

Ők sem akarnák, hogy más döntsön arról, hogy mikor van vége, és nem akarom elvennia szép napjait, amit még boldgoan tölthet.

Most kapja a gyógyszert. Most minden rendben van.

És nézem ahogy felugrik az ágyra és dorombolva elnyúlik rajta. Nézem ahogy felurgik az ölembe, felmegy az asztalra, végigszagolgat mindent és megpróbál ráfeküdni a laptopra, hogy csak vele foglalkozzak.
Most jól van és ez a lényeg.
Nézem, ahogy dorombolva az ölembe fekszi, ahogy játszik.

És csendben visszanyelem a könnyeimet,mert nem tudom meddig lesz még jól, de az tudom, hogy ott leszek  mellette a végéig.

 

Beküldve:

Végre tényleg itt a tavasz

Végre itt a tavasz. Visszavonhatatlanul.
Az apró méhek megjelentek.
A virágok kinyíltak.
Minden egyre zöldebb.

Kimentünk a kertbe a hétvégén.
És megint találtam egy négylevelű lóheret. ❤
Remélem szerencsét fog hozni nekem.

Már alig vártam, hogy igazán jó idő legyen.
Néhány diót szedtünk tavaly ősszel.
Nagy kosárral vitték a mókusokhoz.
A kert végén élnek, és nagyon ritkán feljönnek az erkélyre.

Ilyenkor tavasszal már találnak ételt, de jó, ha van egy kis nasi.

 

Beküldve:

Hogyan tudod elkerülni a fertőzést postai küldemények esetén?

Mivel van egy Ékszer Webshopom, ezért úgy éreztem, hogy érdemes írnom egy kis összefoglalást a csomagokról,
azoknak akik rendszeresen rendelnek,
és azoknak, akik legalább olyan félősek, mint én.

Hogyan tudod elkerülni a fertőzést postai küldemények esetén?

Többen kérdezték a webshopban, hogy hogyan tudják átvenni a rendeléseteket fertőzés mentesen.
3 hete itthonról dolgozok, én is félek a betegségtől, mint ti.
Ezért minden alaposan le van fertőtlenítve nálunk.

Szerencsére a Posta 2 perc alatt megközelíthető, nem forgalmas hely és a fertőtlenítőből sem vagyunk kifogyva.

Egyelőre a világon egyetlen olyan esetet se regisztráltak,
amelynél valaki úgy lett beteg, hogy hozzáért egy fertőzött felülethez.
Vagyis még senki sem kapta el postán keresztül.
Emiatt a tudósokés a WHO szerint egészen valószínűtlen,
hogy valaki egy postai csomag miatt kapja el a járványt.

De szerintem jobb félni, mint….

Ezért összeszedtem pár betartandó intézkedést, hogy bármilyen csomagot biztonságosan át tudja tok venni.

? Inkább otthonra rendelj, ha teheted, így nem kell postára menni, sem emberek közé.
? Moss kezet rendszeresen (Csomagátvétel után példul)
? A nagyon félősek (mint én…) a csomagot is áttörölhetik, vagy lefújhatják baciírtóval.
Szerencsére az antibakteriális kézfertőtlenítők a vírus burkát is feloldják, nem csak a bacikét.
? Kerüld el a szem, az orr és a száj érintését
Ha postapontra rendelted, akkor különösen figyelj oda, hogy ne nyúlj az arcodhoz.
Ha otthonra rendeltél, akkor könnyebb a dolog. A csomag megérkezéséet követően azonnal kézmosás.
? Tarts távolságot, főleg attól, aki köhög, vagy elég nyomin, betegen néz ki.
Az ajánlott távolság 1,5méter. Hát én inkább tartok 2-3-at.
Az a biztos :’D
? Viselj maszkot, ha…
Zárt terekben és sok ember jelenlétében a WHO szerint érdemes maszkot viselni.
A masznem arra megoldás, hogy az ember nyakába vegye a várost
és most ismerkedjen egy csomó új emberrel, de arra jó, hogy megfelelő távolság tartás mellett, tudi nem jön át rád semmi.
? Kerüld el a testi kontaktust.
Erre lehet több ötlet is.
Ha alá kell írni a küldemény átvételt, saját tollal tedd és próbálj máshoz nem hozzáérni.
Ha át kell venni a csomagot, kérd meg a postást, hogy az arra kijelöl szatyorba, tárolóba tegye.
Innen már megfelelő óvintézkedések mellett ki mered majd venni a csomagot.
Magamból indultam ki, mert én biztosan körbefújnám, hogy „dögöljön meg az összes vírus ott ahol van…”

Mi a helyzet itthon és hogy éltem meg ezt az egészet?

Amúgy is félek a baciktól, vírusoktól, de most különösen odafigyelek ezekre.
A home office első hetén folyamatosan lázat mértem, kilincset fertőtlenítettem,
meg kb mindent, amihez az előző egyhétben hozzányúltunk.
Azt hiszem kicsit „rámjött a hisztéria”. De szerintem mások is vannak ezzel így.
Legalább is remélem, hogy nem csak én kattantam be ennyire.
Azóta nyugodtabb vagyok, mert egy héten csak egyszer lépek ki a házból.
Akkor is csak közelbe megyek és „lesikálok”, „szétsikálok” mindent.
Már nem kapok frászt ha valahol a Korona vírus, maszk, járvány szavakat olvasom, vagy hallom…
Hálát adok mindennek, aminek lehet, hogy egészségesek vagyunk, mi is és a rokonok is.

Amit még plusszban teszek azért, hogy tuti legyen minden:
Mi csak bankkártyával fizetünk, és az Ajánlott csomagfeladáshoz szükséges papírokat már itthon kitöltjük előre.
Szerencsére egyelőre kifogyhatatlan mennyiségnek látszik a csomagolához szükséges összes dolog.
Minden itthon van: boríték, doboz, címke, ajánlott szelvény… így nem kell most beszerezni máshonnan.
A feladások most hosszabb időt vesznek igénybe, mert egy héten csak egyszer viszem a csomagokat a postára,
így minimalizáltam az emberek között töltött időt.
Aki pedig posta pontra vagy csomagpontra kérte a csomagot, azt e-mail-ben megkeresem hogy biztosan nem tudja e otthon átvenni.

Remélem nagyon odafigyeltek most ti is, és egészségesek vagytok és azok is maradtok!

Ha még esetleg van ötletetek, azt szívesen veszem.
Tudom, kicsit túltolom az óvatosságot, de ez van.

Beküldve:

Elkészült az első dalom :)

Végre elkészült az első dalom felvétele.
Már nagyon vártam ezt a pillanatot.
Sok dalt írtam, de eddig sohasem jutottam el addig,
hogy háttérzenét tudjak neki szerkeszteni és felénekeljem.
Hihetetlenül élveztem ezt a kalandot.

Csupa újdonságot hozott magával. Meg kellett tanulni használni a zeneszerkesztő programokat és hát mit mondjak.
Megkűzdöttem vele.

Remélem hamarosan a többi zenémhez is el tudom készíteni a zenei alapot.
Nem egy profi hangszerelés, nem egy magas minőség, sem stúdió album, de nekem egy nagy vágyam teljesült.❤❤❤

Remélem nektek is tetszik! 😀

Beküldve:

Titi Bag – A Kedvenc Táskám

Majdnek egy éven keresztül gondolkodtam, hogy hogyan tudnám csökkenteni a táskák számát a gardróbomban.

Mint minden nőnek, nekem is volt egy csomó táskám. MErt az egyik elég nagy a papíroknak, a másik csinos és megy az egyik ruhámhoz, valamelyik pedig kényelmes.

Szóval az évek alatt felhalmozódott egy csomó táska.
Kaptam őket, vagy azért vettem, mert reménykedtem benne, hogy kényelmesebb, vagy jobban tudok bele pakolni, mint az eddigiekbe.

Aztán találtam egy kistáskát, ami iszonyat király volt. Kényelmes, mindig mindent megtaláltam benne, ment az összes ruhámhoz..
Egy dolog kellett volna még, hogy egy kicsit nagyobb legyen.

Szakadásig hordtam a kistáskát.

Aztán jött az ötle. Mi lenne, ha lene egy ilyen táskám, csak egy kicsit nagyobb?
Mi lenne, ha valakivel csináltatnék egy ilyet?
Szóval körülnéztem az interneten.

Elhatároztam, hogy a régi táskákat eladom, felhasználom másra vagy adomány boltba viszem.

Egy dologban biztos voltam. Hogy bőrből szereném, ha készülne.
Tudum, tudom.Cruelty-free, meg vegán, meg ilyenek.
De egy dologban biztos voltam. Nem akarok kétévente venni egy táskát, ami utána elszakad, szétfoszlik, stb.
És ígya környezetet sem terhelem annyira, és a fast fashiont sem támogatom többé.

Sokat keresgélte, mire megtaláltam a megfelelő embert.

? Aztán egyszer csak szembe jött velem Titi Leather Crafting weboldala. ?

Bartyik Kata készítette a táskám.
Egy nagyon kedven és hihetetlenül türelmes nő.?

Segített kitalálni, hogyan lehetnea táska nagyobb, kényelmesebb,mint a pici mása. És a legfontosabb, hogy hogyan legyen  „Szofi-álló”.❤
Minden szakadását és vonalát megvizsgálta a kistáskámnak, hogy lássa, hogy nyúztam a legtöbbet.

Már több mint egy éve használom az új táskám. Gyönyörű, időtálló és nagyon kényelmes.
Azóta nem hordok más táskát.
És nagyon szeretem!

Nagyon hasznos és soha sem akarom lecserélni.


A szokásos női probléma (és a sok táska) eltűnt.
Ésnincs többé egy egész univerzum a táskámban, amiben soha semit sem találok meg..❤❤

Beküldve:

Egy Őszi nap a természetben

Az ősz a kedvenc évszakom.
Szeretem, ahogy napról napra változik.
Minden változi, a fák pucérra vetkőznek és minden illat naprólnapra változik.

Szeretek sétálni a lehullott levelekben.
Beleugrani, és szétdobálni őket.

Szeretem, amikor látszik a lehelletem a hideg levegőben.
A gertyákat a sötétben. Nézni, ahogy a madarak sorakoznak, majd délre repülnek.

És szeretem a nedves avar szagát.
Ilyenkor a por szaga az eső után is más.
Látni az első deres falevelet a hideg talajon.
Az ősz boldoggá tesz.

Látni, hogy megváltozik a körülöttem lévő világ, és szép lassan elalszik, hogy tavasszal újra életre keljen.

Ilyenkor van itt az ideje, hogy egy meleg csésze teával a madárkákat figyeljem a teraszon és a kertben.
És itt ilyenkor van itt az ideje, hogy felhúzzam a meleg gyapjú zoknit.

Imádom a sok mohát az avar közt.

És a zuzmós ágakat szanaszét a talajon.

Ilyenkor teljes békét érzek és szinte semmi sem létezik.
Sem a rohanás, sem a dolgok, amiket elkéne inzétni.
Nagyon biztonságos érzés.

Szeretem nézegetni a madárkákat, ezért egészen az ősz közepétől a tél végéig teszek ki nekik ennivalót.

Imádom a napot az arcomon.
Minden pillanatát ki akarom élvezni, mielőtt jön a tél és kitudja mikor fog újra sütni a nap.
Napokig, hetekig, akár hónapokig várni rá.

Ilyenkor utoljára mér szedek egy adag gyógynövényt.
Ebből abból, amit még találok.
Cickafarkot, Csalánt, Madársóskát….

Ez volt az ősz utolsó napjainak egyike
amikor még tudok gyűjteni gyógynövéyeket.
Idén talán utoljára.

Kiszárítom őket, így készülök a télre.

Beküldve:

4 Hangszer, amibe rögtön beleszerettem!

[:hu]Van az az érzés, hogy „le kell ülnöm a zongorához”.
Aztán van amikor akkor jön rám, amikor nem otthon vagyok és persze egy zongora sincs a közelben ❤

Viszont mindig is szerettem volna mást is megtanulni.
Tanulni valami mást, vagy olyat, ami zsebben is elfér.

Hát most megmutatom nektek, hogy melyik hangszerekkel estem teljesen szerelembe!

1. Hangdrum

A hangja valami varázslatos, biztosan nehéz megtanulni, de megéri.
Persze horror áron van, így ezzel sajnos még jó sokáig csak plátói szerelemben leszek.

2 Ocarina

Gyönyörű, már már természetfeletti hangja van. Ha becsukom a szemem esküszöm látom táncolni a szelet.
Olyan mintha egy tündér táncolna, vagy nem is tudom mihe hasonlítani igazán az érzést, de nagyon tetszik.
És a bónusz, hogy elfér a zsebemben.

3 Kalimba

A kalimba szintén „zsebrevágható”.
Beleszerttem a hangjába. Egyszerűen imádni való!

4 Cajon

Szerintem ez egy csodadob ❤
Szinte bármilyen ritmust, és hangzást elő leht belőle csalni!
Egyszerűen imádom, akarom!

 

És hát a nyálcsorgatás:

Egyszerűen imádom!

Megint van mire spórolni jósokáig, aztán lesz mit tanulni!

Beküldve:

Minden a hajamról – Fél éve nem mostam meg a hajam samponnal!

Fél éve nem mosom kemikáliával.

Ciki téma következik?

Töredezés, Korpa.. kiirthatatlanul, amióta a városban élek.

Valahol párhuzamot vontam fejben, de sokan csak legyintettek, ha ezt a gyanút megosztottam.

Bennem megmaradt a gyanú, hogy bizony lehet köze sok mindennek ehhez, főleg  városi létnek.

(Ha csak a végeredmény érdekel, tekerj le a „Végre vége!” címig.)

Kudarc és kudarc:

Először persze egyszerű samponcserével próbálkoztam, az igaz, hogy alább hagyott a korpásodás, de nem szűnt meg.

Erősebb samponról váltottam kíméletesebb samponra. Nem jött be.
Természetes pakolással száraz fejbőrre, mert zsírosodni viszont nem annyira zsírosodott. Nem jött be.

Utána néztem. Máhogy szárítottam. De semmi. Csak kudarc.

Aztán jött a baba sampon (nem a márka, hanem a babáknak szánt bármilyen sampon), ha a babáknak jó, nekem is jó lesz, gondoltam.
Egy cseppet úgy tűnt, hogy javult, de még nem volt siker.

Aztán ment a kísérletezés. Mivan, ha hetente egyszer mosom, és mi van ha kétnaponta? Mostam így, mostam úgy, hogy hátha valami változik.

Már majdnem!

Aztán jött a homeopátia, és a gyógynövények.
Tojás és sör… igen tojás és sör. Először azt hittem, hogy büdös lesz a hajam, vagy ilyesmi, de kifejezetten jól működött.

Remekül megoldotta a problémát.

Aztán tavaly nyáron jöttem rá még valamire.

Amikor a tengerhez mentünk nyaralni, egy picit aggódtam. Nem szeretek nagy csomagokkal utazni és több megálló volt a másfélhetes utazás.

Így lemondtam a nagy tubus samponról és csak egy keveset vittem magammal.

Az egész nyaralás alatt nem is használtam, mert állandóan a tengerben voltunk.

És láss csodát. A sós víztől nem korpásodtam be.
Natúr tengervíz mosta, szél és hőség szárította a hajam.
Tisztavolt, szép,dealényeg, hogy eltűnt a korpa! ❤

Végül is megszületett a diagnózis. Hiperérzékeny a fejbőröm mindenre, ami nem teljesen 100%-ban természetes.

Végre vége!

A több év tortúra, több féle samponok végigpróbálgatása után, már csak 100% természetes anyagokat használok.
És a plusz egy dolog, amire még rájöttem:
A csapvizet sem bírja a fejbőröm.

Na és hogy ezt hogy oldom meg?…

Recept ami nekem bevállt:

Ezt követem már fél éve, és azt kell hogy mondjam, hogy nem bántam meg!

1-2 Hetente (mert hogy a samponokról való leszokás után, elég hetetnte mosnom a hajam):
Csapvizet himalájai vagy tengeri sóval kikeverem. Hagyom állni és ezzel mosom és öblítek.

Havonta (nem mindig szükséges havonta, az állapotától függ):
Tojást és sört keverek össze és ezzel pakolást készítek. Sós vízzel mosom és öblítem.
(Azt hittem, hogy büdös lesz tőle a hajam, amikor először próbáltam, de a sós vizes öblítés utána nem marad szag, a hajam pedig fényes tőle.)

Alkalomszerűen:
A „nincs időm se kedvem hajatmosni” napokon pedig egy pici hintőport maszírozok a tövekbe. Szőrkefével fésülöm ki, így gyönyörű és puha a hajam tőle.

Mivel szőke vagyok így nem lesz „lisztes” a fejem a hintőportól, csak egy fél árnyalattal szőkébbnek tűnik. Nem porzik, nem hagy nyomot és nem korpásodom.

Lehet kapni már színtelen szárazsampont is (barnahajúaknak hintőpor helyett), de nem akartam próbálkozni vele, mert a legtöbb nem természetes anyagot nem bírja a fejbőröm.

Heti egyszer, kétszer:
Töredezett hajvégre Cickafark krém (Adamo) és sima babaolaj vagy olivaolaj (Csak a haj végére kb 3-4 cmen)

A fél év alatt erősebbnek, fényesebbnek ézem a hajam.
Vagy gyorsabban nől, vagy nem töredezik annyit, mert brutál hosszúra nőtt az elmúlt fél évben.

Ezt onnan tudom, hogy 2016 eleje óta szerettem volna visszanöveszteni hosszúra a hajam.
Akkor épp vállig ért.
2016 óta kb. 15-17cm-t nőtt. Ebből sok letöredezett, vagy vágni kellett miatta.
2019-ben (2019 január óta követem a fent leírtakat) pedig 10-12cm-t nőtt, és nem kellett vágni.

Akárkinek mondom, hogy fél éve nem mosom a hajam samponnal, nem hiszi el. Rácsodálkoznak, vagy méregetnek .

Hagy osszak meg még pár érdekességet, háha te is ezzel küzdesz.

Vidéki eső vs. Fővárosi eső

Miután helyrejött a fejem érdekes dolgokat figyeltem meg.

Amikor vidéken áztam meg, nem korpásodtam, szépen megszárat a halyam és semmi sem történt vele.

Ahányszor a fővárosban ázok meg egy zápor alatt, (és itt nem arra kell gondolni, hogy csuorm vizes leszek, csak egy picit esőt kap a hajam) száradás után beindul a korpásodás.

Csapvíz vs. Ásványvíz  vs. Sós víz
A csapvíz, mint már feljebb írtam, szintém kikezdi a fejbőröm.
Az árványvíztől nincs korpa, de ezt nem annyira preferálom, a sok müanyag palack miat.
A sós vízben (tengervíz, vagy otthon kikevert) találtam meg a tökéletes megoldást. Minimális hulladék és tökéletes tőle a hajam.

 

Több évnyi szenvedés és próbálkozás után végre sikerült rájönni, hogy mi jó a hajamnak és a szervezetemnek.

Hihetelenül jó érzes! ❤ Pláne, hogy nem hullik a hó a hajamból… ?

Hátrány:

Macerásabb így, mintha csak zuhany mellett gyorsan megmosnám, mert rá kell készülni.
Előre ki kel keverni.
Plusz egy nagy müanyag bödönt (se vödörnek nem nevezném, se kelesztőtálnak) használok a kikeveréshez, és a tojásos téma tunám azt még ki is kell mosni.

Előny:

Korpásodás megszűnt, kamillás hintőporral nagyon jó illatú a haj.
Nem kell olyan gyakran mosni.
Azt hiszem gyorsabban nől a hajam, vagy csak kevesebbet töredezik.
Nem jár annyi hulladékkal, mint a samponos dobozok.
Erősebb és fényesebb a hajam.
És még sorolhatnám…

Remélem tudtam neked is segíteni, ha te is ezzel küzdesz!
Ha tetszett a féléves teszt, vagy még akad kérdésed, küld el nekem!

Beküldve:

Simonka – a mi apró szeretetgombócunk

Meogsztok veletek egy apró történetet egy apró lényről.

Három éve találtunk egy egeret a Lövölde térnél.
Apró kis fehér pompomnak nézett ki.
Csak ott ült, nem szald el.
Szegénykém azt sem udta, hogy hol van.
Az utcai egerek már egészen kis korukban megtanulják, hogyan kell elbújni és észrevétlennek lenni,
de ő csak ült ott hófehéren, megszeppenve.
Gondoltam, valaki biztosan vitte haza kígyó kajának vagy ilyesmi.

Amikor felvettem, zokszó nélkül felült a tenyeremre,
körbeszimatolt, kinyújtózott, majd leült a tenyeremre.
Látszólag teljesen megnyugodott és már nem egy kis gubóként húzta össze magát.
Ott ült a tenyeremben és elkezdte tisztogatni a pofikáját.

Azonnal szereztünk neki egy papírdobozt, amiben kényelmesen haza tudjuk vinni.
Az etét még egy nagy befőttesüvegben töltötte, amit berendeztünk neki,
de már mentek a telefonok, hogy kinek van régi ketrece.
Hát másnapra az egyik barátnőmtől akkor egérpalotát szerztünk neki, mint a Bukingham palota.
Emelettel, futókerékkel, szaladgáló-mászókával.
Ahogy beletettük, rögtön körbeszaladt, megnézett mindent.
Ismerős volt neki a közeg.

Este megmutattam a cicámnak, Mumusnak.
Azt kell tudni róla, hogy egy nagy tudós macska, de nem éppen egy igazi macska.
Mindent megfigyel, megtanul, de nem hajlandó játszani.
Általában én jobban szeretnék játszani vele, mint ő vele.
Se labda, se toll, se madzag nem köti le hosszan.
Hát megmutatam neki.
Ő pedig csak ült a ketrec mellett, megszagolgatta, majd lefeküdt a ketrec mellé.
Nem igazán tekintette ételnek, így meg is nyugodtam.

Hát innentől velünk élt egy egérke.
Simonkának hívtuk. (Szimon, nem Szájmon 😀 )
Teltek a napok, hónapok és szépen nőtt, jól érezte magát, és megtanulta a nevét, meg egy két szót.
Ha ondtuk neki, hogy fussál Simonka, fussál, beszaladt a kerékbe, futott egy kicsit, majd kijöt kérni a jutifalatot.
Mumussal is jól kijöttek. A cica felült néha a ketrec mellé, az egérke odaszaladt, összeszimatoltak.
Mumus néha a farkát is odalógatta a ketrecmellé, Simonka ilyenkor elkezte tisztogatni, majdhogy nem fésülgetni.

Hát két éve ilyenkor búcsúztunk el tőle.
Egy évet élt, pedig még élhetett volna.
Meglepő, de még mindig hiányzik, amikor eszembe jut.
Pedig mondhatnátok, hogy csak egy egér volt.

Két éve ilyenkor az egyik reggel nem akart elkelni.
Nem jött kérni a szokásos jutifalit, nem jött elő a nevére.
Nyúzottnak nézett ki.
Meg is beszéltük, hogy ha nem lesz jobban mire hazamegyünk, akkor keresünk neki valami dokit, aki egérkével is hajlandó foglalkozni.
Ahogy hazaértem az volt az első, hogy megnézzem, hogy van.
A futókerékben feküdt. Ahogy meghallotta a hangom felemelte a fejét, de ezen kívül nem mozdult.
Elővettem egy puha rongyot és kivettem őt. Szépen, lassan, óvatosan.
Csipás volt, hagyta hogy óvatosan kitisztítsam neki.
Megszagolta a kezem, azátn begömbölyödött a tenyeremben lévő puha rongyba.
Nem kérte a vizet, nem kérte az ennivalót.
Ott pihegett a kezemben.
Még próbáltam, hátha kér enni,inni.
Simogattam a buksiját.
De csak ült a kezemben, a kezemhez dugta a kis orrát.

Már elhatároztuk, hogy visszük a dokihoz, próba szerencse.
Nagyjából tíz oerce lehetett a kezemben, amikor ugrott egyet.
Inkább olyan volt, mintha megrázkódna.
Megsimogattam, de látszott, hogy valami baj van.
Leterítettem a kezemből óvatosan a ronggyal együtt.
Összegörnyedt, rángatózott.
Láttam, hogy fáj neki. Tehetetlennek éreztem magam.
Láttam, ahogy már nem lélegzik és a pici szíve is abbahagyta a dobogást.
Nem volt 5 másodperc az egész, fel sem tudtam fogni.
Kitört belőlem a zokogás és csak ültem felette.
Megvárt engem. Nagyon szerettem,azt hiszem ő is szeretett minket.
Kicsi édesem. Annyira sajnálom.

Most ahogy írom, most is potyog a könnyem.
Hihetetlen, hogy egy ilyen apró kis lényt mennyire meg tud szeretni az ember.
Hogy mennyire a hétköznapjai részévé válik, hogy reggel, este foglalkozol vele.
Eddig még sohasem láttam kihunyni az életet egy olyan lényben, akit szeretek.

Becsuktam a kicsi szemét.
Amikor már abba tudtam hagyni a zokogást és valami szelídebb könnypotyogtatássá szelídült,
megnéztük a hasát. Valami baja volt neki belül. Valami kiszakadt, kidurrant, vagy megnőtt.
Egészen addig a napig életvidám volt és nem látszottrajta semmi.
Kék rongyocskába tettük, mintha csak aludna.

És csak az járt a fejemben, hogy legalább ott voltam vele.
Nem volt egyedül.
Még aznap este eltemettük.
Kis szivecskés papírdobozt kapott.
Emlékszem, hogy a kis dobozba úgy helyeztem be, mintha még élne.
Nagyon lassan és óvatosan.
Beültünk az autóba.
Végig úgy fogtam a dobozkát, mintha valami nagyon törékeny lenne.
Azt hiszem még akkor sem igazán akarta felfogni az agyam, hogy mi történt.

Hát eltemettük.
Picit mégácsorogtunk ott.
Sírtam, álltunk, aztán csendben haza mentünk.
Minden évben legalább egyszer elmegyünk arra, és kötünk egy laza masnit a fára, ott ahova temettük.

Furcsa. Mert fájt. Pedig egy évet volt csak velünk.
És milyen kis pici volt. Azt hiszem szeretett engem.
Talált egérke volt. Dobozban jött és dobozban hagyott el minket.
Jó dolga volt. Finomatak kapott és saját birodalma volt.
Boldog egérke volt.
Még mindig emlékszem, ahogy előszaladt, amikor meghallotta nevét.
Emlékszem, ahogy megszagolgatta az ujjam, majd feltámaszkodott a rácsra,
mert ő valami kaját várt az ujjam helyett.
Emlékszem, ahogy futot amikor mondtuk, hogy fussál Simonka.
És szaladt a kis kerekében, feltartott farkincával produkálta magát.
Szerette a hajam. Megpiszkálni, megszagolni, megfésülni.
És szerette a finom falatokat.

Az érdekes az, hogy mennyire megszerettem. Nem gondoltam volna ez előtt.
A gyász fázisok ugyan úgy végigmentek rajtam, mint amikor rokon halt meg.
Azt hiszem nem hiába mondják, hogy a szeretet a legerősebb a világon.

Azt hiszem azért fájt, mert azt hittem még van kétéve velünk, hogy öreg egérkeként kell majd csak búcsúzni tőle.

Remélem tényleg nagyon boldog élete volt.