Kategória: Egyéb

Lassan itt a tavasz.

Minden évben nagyon várom azt, amikor végre egyre melegebb az idő. ❤
Amikor érzem a nap erejét, ahogy süt és érzem, ahogy feltöltődöm.

Így a tél vége felé, a tavasz kezdetén mindig eszembe jut, hogy mit szeretek a télben és mit nem.
Minden tavasszal tartok egy apró télbúcsúztatót.
Ilyenkor búcsúzom fejben az ünnepek nyugalmától, a hópelykektől, a téli tájtól, a téli ruhatáramtól és persze a hidegtől.

Imádom az apró pópelyheket, a mintázatukat.   ❄
Szeretem, hogy látni lehet a lehheletünket.

A tél gyönyörű, csak hideg. Elég fázós vagyok, így a réteges öltözködést részesítem előnyben, ami pedig sok lehetőséget ad ruhák terén.
Amikor van időm és lehetőségem, szeretem elkészíteni a ruháimat, amiket megálmodtam.

Eben a kis videóban láthatjátok az egyik ruhát, amit ezen a télen készítettem.
Egykülön bejegyzést is készítek majd a ruhákról nektek.

Ilyentájt már kezdem elpakolni a téli ruhatáram.
Ezek a ruhák hiányoznak a legjobban, amikor végetér a téli hideg. Sajnos ahogy egyre jobb az idő, már kevésbé konfortosak. ?
Ilyenkora téli ruhatáramtól is búcsúzom.

Persze van olyan is, amit nem sírok vissza tavasszal.
Az emberek zárkózottabbak télen, tavasszal pedig mindenkikezd egy kicsit kisimulni és megnyílni.

Ami viszont még tavasszal is tart, azok a betegségek.
Sokszor leszek beteg télen, de főleg tavasszal. Nem igazán szeretem a mértéktelen gyógyszerfogyasztást, így általában a megelőzéssel és a szükséges gyógyszerek melletti gyógynövények felhasználásával próbálok kilábalni ebből.
Egy külön bejegyzésben olvashattok arról, hogy sok év alatt melyik gyógynövények váltak be nekem.

Mindenesetre hihetetlenül várom a tavaszt, a földből előbújó virágokat, a tavaszi illatokat.
Ilyenkor észrevehetően többet mosolyognak az eberek és mindenkinek kezd jobb kedve leni a hosszú tél után.

Nektek melyik a kedvenc évszakotok?

Pénteken műtötték a cicám. Mumusnak hívják és 14 éves.

14 éve velem van. Igazi családtag.

A tavalyi betegséget leszámítva nagyon „fiatalos”, mozgékony és életvidámcicáról van szó.
Tavaly diagnosztizálták emlődaganattal, és minden megtettünk, hogy meggyógyuljon.

Tavaly év elején sajnos egy olyan doktor műtötte, aki nem igazán volt elhivatott (nem írnék nevet, csak ha kéritek privátban), így komoly komplikációk léptek fel a műtét után.

Egy másik doktorhoz, vagyis állatklinikához fordultunk (Őket szívesen megírom, mert nagyon jók! : Juhász Tamás Kisállatrendelő). Ők segítettek a hosszú felépülésben.
Sajnos kiderült, hogy a cicát újra kell műteni, így megint egy hosszú időszak kezdődött, fel kellett készíteni a cica szervezetét a műtétre.

Az altatás volt nagy kockázat, de egy hónapja már jobb vérképe volt a cicának, mint nekem 🙂

A műtétre most pénteken került sor. Nagyon izgultam.
Előtte azt hittem, hogy erős tudok lenni, de aznap minden kiesett a kezemből, és fáztam, mint amikor lázam van.
El sem tudom képzelni, hogy ha gyerekem lesz mennyire fogok izgulni ilyen esetben.

Minden anyuka előtt le a kalappal, aki átment hasonlón a gyerekével.

A sztori végül is happy end. A doktor nagyon precízen járt el, és a cicu most lábadozik. Jó van és jól viselte a műtétet.
Nagyon féltem, hogy elveszítem. És eddig úgy isten igazából soha sem gondoltam bele, hogy mi lesz, ha már nem lesz. Vagy ha nem lesz anyu, a cicám, a párom, a mamám.

Még soha senkit sem veszítettem el, aki ennyire közel állt hozzám, és ezért igazán szerencsésnek érzem magam.

[:en]

My cat had surgery on Friday. Her name is Mumus and she’s 14 years old.

She’s been with me for 14 years. Real family member.

Exept the last year’s illness, she is very youthful, agile and happy.

Last year, she was diagnosed with breast cancer and we did a lot to heal.

At the beginning of last year, unfortunately, the doctor who operated was not very careful (I not write a name, only if you ask in private) did not pay attention to the cat’s age, so serious complications occurred after surgery.

We turned to another doctor at animal clinic (I write the name because they are very good! Tamás Juhász Animal Hospital). They helped in the long recovery. Unfortunately, we got the bad news that the cat had to be re-operated.
So a long period started again, and the kitten’s organization had to be prepared for surgery.

Pre-surgery anesthesia was a big risk (because of the age) , but a month ago she had a better blood test than me 🙂

The surgery was now on Friday. I was very frightened, confused and nervous. Before this, I thought I could be strong, but that day everything fell out of my hand and I was cold as I was having a fever. And my stomach was „up and down”. I can’t imagine if I have a child, how will I behave in a similar situation. Every mother deserves a congratulation, who went through a similar or harder situation with her child.

The story is finally a happy end. The doctor worked very precisely and Mumus is now recovering. She’s good now.

I was very afraid to lose her. And so far, I never really thought about what would happen if I lose her.

Or I lose my mom, my partner, my gradma….

I’ve never lost anybody who was so close to me and I feel really lucky.

[:]

Itt van 2019. Pár éve mégolyan távolinak tűnt.

Minél közelebb érkezett az új év, annál többet gondolkodtam az elmúlt pár éven.
Álmok, ötletek, amikbe nem kezdtem bele, mert még ráérek…
Aztán egyre kevesebb ötlet jött, egyre kevesebb lelkesedéssel.
Egy ideje mér úgy éreztem, hogy valami nem stimmel.
Pedig látszólag semmi baj sincs az életemmel.

Már három éve élek Budapesten. Azt hiszem meg kellett tapasztalnom a városi életet, ahhoz, hogy eljussak a döntésemig.
Hogy változtatnom kell.
Eddig csak vártam, hogy kinyissam az ajtót és nekivágjag.

Erre az elhatározásra több dolog is segített eljutni.

Például az Őrségben tett kirándulásom is. Ezért nagyon hálás vagyok, hogy gyönyörű tájakon tehettem ugyan egy rövidke, de tartalmas látogatást.

Egy másik, nagyob dolog rádöbbentett újra, hogy csak egy életünk van.
És nem akarom csak túlélni az életet.
Itt olvashatsz -> a „másik dolog„-ról

Eddig amikor egy kicsit elégedetlen voltam, mindig azzal hesegettem el a gondolatot, hogy én vagyok a hülye, mert nem érzem jól magam. Meg azzal, hogy másoknak mennyivel nagyobb problémáik vannak.

Aztán jött a felismerés, hogy ez csak félig az az élet, amit élni szeretnék.
Változtatni kell. Nanem radikálisan, csak kiegészteni.
Ettől a felismeréstől kezdve újra jöttek az ötletek és a lelkesedés.

Most joggal kérdezheted, hogy jó jó, de mégis miért irtam mindezt?

Elhatároztam, hogy dokumentálom, hogy kitartsak és motiváljam magam a cél elérésének érdekében. Közben pedig lehet, hogy titeket is motiválni tudlak.

Mindamellett, hogy magamat is motiválom ezzel, reményt, inspirációt, motivációt, jókedvet szeretnék adni az embereknek, a blogomon, videóimon, képeimen, zenémen keresztül.

A nagyvárosban egyre inkább érzem, hogy szép lassan kiüresedek és rájöttem, hogy ez az üresség a természet hiányából ered. Hiányzik a tiszta levelő, a táj, az, hogy a fűben fekve zavartalanul nézhessem az eget, a felőket a csillagokat.

Az idei fogadalmak közé tartozik, hogy többet fogok foglalkozni magammal, az egészségemmel és a hobbymmal. Többet fogok járni természetbe és többet foglalkozom a zenével is.

Sohasem vágytam igazán külföldre, szeretem Magyarország tájait. És elhatároztam azt is, hogy megpróbálom megörökíteni a természet szépségeit.

Számomra a természet minden. Ez a pánikszobám, a menekülésem a zajos város elől. Ez az amire mindig is vágytam, de sohasem kezdtem bele igazán.