A növények és én ❤

A városban való élet nagy előnye az volt, hogy megtanultam bánni a növényekkel.

Vannak, akik természetesnek veszik a sok zöldet körülöttünk, de hogy megértsd milyen fontos ez nekem, mesélek egy kicsit magamról.

Hihetetlenül fontos számomra, hogy sok zöld vegyen körül.
És nem a színről beszélek, hanem a növényekről.?
Olyan helyen nőttem fel, ahol az ablakból láttam az erdőt.
Itt minden évszak gyönyörű és megnyugtató volt.

Hinyázik, hogy 5 perc sétára az ember már kint van az erdőben, a csendben és nyugalomban?.

Mivel sok időmet töltöttem kint, így az innen-onnan kapott növényeim sajnos megsínylették.
Sokszor elfelejtettem locsolni, vagy épp hogy túllocsoltam őket. Az újabb jöjevényeket inkább elajándékoztam, hogy ne jussanak ugyan arra a sorsra.
Azt hiszem, hogy akkoriban talán azért nem zavart ez, mert édesanyámnak is rengeteg növénye volt az igazi és utánozhatatlan természet pedig 5 percre.

Ahányszor sikerült elhervasztanom egy újabb kapott növényt mindig Tistou – A zöld hüvelykujjak című meséje jutott eszembe és valahol egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem tartottam őket életben.

Az egész növény mizéria egy maggal kezdődött.
Az egyik barátnőm ajánlotta, hogy próbáljam ki az avokádót.
Finom volt és jó nagy magja, amit bedugtam egy egyik virágládába.

Aztán teltek múltak a hónapok és én el is felejtettem az egészet.
Az egyik nap pedig arra figyeltem fel, hogy valami kinőtt. Egy 5-6 cm-es valami.
Két nap múlva már 10 centi volt, rá pár napra pedig már túlnőtt a 15 cm-en.
Azthiszem kíváncsi lettem, hogy mi is lesz ebből.

Egészen kiskorom óta ez volt az első növény, amit magról neveltem.
Gyerekkoromban anyukám és az iskola is megismertetett ezzel, mint mindenki mást, de valahogy most mégis újdonságnak tűnt.
Csak nőtt és nőtt. Ő túl akart élni én pedig segítettem neki.
Ma már egy méteres fa lett belőle és növekedik szépen.

Mostanra egy egész növényarzenál növekszik nálam. Kedvet kaptam a nevelésükhöz, és otthon is jobban érzem magam a sok zöld között.

Szerintem mások is vannak így a növényekkel, hogy „fura” kapcsolatuk van és egyszerűen nem megy a nevelés.
De csak ajánlani tudom. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy napról napra nőnek és egy csomó új dolgot tanultam velük kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük