Itt van 2019. Pár éve mégolyan távolinak tűnt.
Minél közelebb érkezett az új év, annál többet gondolkodtam az elmúlt pár éven.
Álmok, ötletek, amikbe nem kezdtem bele, mert még ráérek…
Aztán egyre kevesebb ötlet jött, egyre kevesebb lelkesedéssel.
Egy ideje mér úgy éreztem, hogy valami nem stimmel.
Pedig látszólag semmi baj sincs az életemmel.
Már három éve élek Budapesten. Azt hiszem meg kellett tapasztalnom a városi életet, ahhoz, hogy eljussak a döntésemig.
Hogy változtatnom kell.
Eddig csak vártam, hogy kinyissam az ajtót és nekivágjag.
Erre az elhatározásra több dolog is segített eljutni.
Például az Őrségben tett kirándulásom is. Ezért nagyon hálás vagyok, hogy gyönyörű tájakon tehettem ugyan egy rövidke, de tartalmas látogatást.
Egy másik, nagyob dolog rádöbbentett újra, hogy csak egy életünk van.
És nem akarom csak túlélni az életet.
Itt olvashatsz -> a „másik dolog„-ról
Eddig amikor egy kicsit elégedetlen voltam, mindig azzal hesegettem el a gondolatot, hogy én vagyok a hülye, mert nem érzem jól magam. Meg azzal, hogy másoknak mennyivel nagyobb problémáik vannak.
Aztán jött a felismerés, hogy ez csak félig az az élet, amit élni szeretnék.
Változtatni kell. Nanem radikálisan, csak kiegészteni.
Ettől a felismeréstől kezdve újra jöttek az ötletek és a lelkesedés.
Most joggal kérdezheted, hogy jó jó, de mégis miért irtam mindezt?
Elhatároztam, hogy dokumentálom, hogy kitartsak és motiváljam magam a cél elérésének érdekében. Közben pedig lehet, hogy titeket is motiválni tudlak.
Mindamellett, hogy magamat is motiválom ezzel, reményt, inspirációt, motivációt, jókedvet szeretnék adni az embereknek, a blogomon, videóimon, képeimen, zenémen keresztül.
A nagyvárosban egyre inkább érzem, hogy szép lassan kiüresedek és rájöttem, hogy ez az üresség a természet hiányából ered. Hiányzik a tiszta levelő, a táj, az, hogy a fűben fekve zavartalanul nézhessem az eget, a felőket a csillagokat.
Az idei fogadalmak közé tartozik, hogy többet fogok foglalkozni magammal, az egészségemmel és a hobbymmal. Többet fogok járni természetbe és többet foglalkozom a zenével is.
Sohasem vágytam igazán külföldre, szeretem Magyarország tájait. És elhatároztam azt is, hogy megpróbálom megörökíteni a természet szépségeit.
Számomra a természet minden. Ez a pánikszobám, a menekülésem a zajos város elől. Ez az amire mindig is vágytam, de sohasem kezdtem bele igazán.
